A Futball Világkupa - az Olimpia mellett -, talán a második olyan rendezvény, ami a világ minden tájáról összehozza az embereket. Különböző nyelvet beszélő, különböző háttérrel, szociális helyzettel, társadalmi státusszal, képességekkel és fogyatékossággal élő embereket gyűjt egy bizonyos sportesemény köré, ahol a különbségek egyszer csak megszűnnek létezni, és kizárólag egy cél lebeg mindenki tekintete előtt: hogy pár hétig részesei legyenek a világ kedvenc sportjának, a futballnak.

Világnyelv a foci
 

Amikor azt mondom, hogy a beszélt nyelv, mint kommunikációs eszköz a futball vb-n nem is volt kérdés, akkor arra gondolok, hogy szinte az összes résztvevő különböző nyelvterületről származik, vagyis halló vagy sem, ahhoz, hogy megértsük egymást, mindnyájunknak kellett találni valami másik kommunikációs formát. Mindenki, úgy értem itt tényleg mindenki hihetetlen kifejező volt. Vizuális tekintetben abszolút. A szurkolók ölelték egymást, fel-le ugráltak és mosolyogtak. És hogy mi volt a legjobb? Hogy ugyanezt művelték, amikor a csapatuk veszített. Gratuláltak egymásnak, kezet ráztak, arcon csókolták a másikat. Az emberek büszkén viselték magukon a csapatuk mezét még akkor is, ha kiestek a játékból anélkül, hogy bárki beléjük kötött volna vagy nemtetszését fejezte volna ki.

A stadionban, annak környékén, bent a FIFA Fan Festen vagy akár a városban nem lehetett mást érezni, csak az óriási lelkesedést, a szurkolók szenvedélyét, és talán általánosságban elmondható, hogy mindenki tökéletesen érezte magát. Hallássérültként sokszor nem halljuk vagy nem értjük a szurkolókat, de ez itt egyáltalán nem is volt kérdés. Mindenki kiabált, mosolygott, drukkolt és egy percig sem kellett azon aggódni, hogy valaki emiatt esetleg elítél. A hallókészülékemnek hála szerencsés helyzetben voltam, mert mindent hallottam, ami körülöttem zajlik, így nem volt nehéz átadnom magam a szurkolói mámornak.

A mosoly mindent visz
 

Még ha az ember nem is tud segíteni, de egy mosoly a nagy izgalomban elég kifejező, és mások felé is egyértelmű jelzés, hogy oda-vissza ugyanazt érezzük. Vegyük például a kolumbiai és a mexikói szurkolók esetét, akik felemelték a kerekesszékes egyiptomi szurkolót, hogy ő is lássa a kivetítőt, mire a körülöttük lévő emberek ugráltak és örömködtek mellettük.

Figyeld a jeleket
 

A FIFA és Oroszország gondoskodott arról, hogy a rendezvényen olyan egyértelmű jelek segítsék mindenki számára az eligazodást, mint például a nyilak. Az egyetemleges jelek mutatták az utat, a kijáratot, bejáratot, a rámpákat, lifteket és hangjelzéseket is adtak, hogy valóban mindenki számára komfortos legyen a stadion. Ha pedig valaki esetleg lemaradt a meccsekről, akkor azt a FIFA weboldalán jelnyelvi tolmácsolással szintén bármikor meg tudja nézni.

Ó, és hogy hány jelnyelvet használó focirajongó van a világban? Elég csak megemlítenünk a legcukibb fiatalembert Angliából, aki édesanyja segítségével video blogjában előadta a Three Lions dalát! Jó érzés látni, hogy a kommunikáció túlmutat a nehézségeken és a különböző korlátokon, amit szerencsére egyre többen ismernek fel.

Nem hiába mondják, hogy a futball egy univerzális nyelv. Talán ezért is hívják a legcsodálatosabb sportnak!