Rayna koraszülötten jött a világra, és az újszülött hallásvizsgálat során a bal fülében hallásvesztést (teknő görbe) állapítottak meg. A kislány családja addig nem akarta, hogy hallókészüléket viseljen, amíg elég idős nem lesz ahhoz, hogy saját maga döntsön hallókészülékét illetően.

Ahogy Rayna nőtt és egyre inkább érdekelték őt a világ dolgai, a család aggódva nézte, hogyan alakítja életét hallássérülése. Figyelték a szokásait, viselkedését, ahogy beszélgetés közben a halló fülét forgatta a hang irányába, vagy amikor a lovas oktatáson ő állt be utolsónak, hogy ha már nem hallja, legalább lássa az előtte haladóktól, hogy mi a feladat. A szülők számára az is egyértelműen mutatta a hallásvesztést, hogy ahelyett, hogy meghallgatta volna a lovas oktató utasításait, ő inkább hezitálva a többi lovast követve a többieket utánozta, amihez ráadásként az iskolában még koncentrációs zavar és fáradtság is párosult.

Rayna mamája a hallókészülék kapcsán azt mondta: „Megvártuk, míg képes lesz saját maga dönteni hallókészülékéről, de bárcsak sürgettük volna! Az igazság az, hogy Rayna IMÁDJA a hallókészülékét! Amikor először bekapcsolta, felcsillant a szeme, és azt láttuk, hogy akkor ott hirtelen kinyílt előtte a világ.”

A világ egy egészen klassz hely lett hallókészülékkel
 

Még ha a szülők tudtak is Rayna hallássérüléséről, utólag eszméltek rá, hogy valójában mennyire nem voltak képben annak mértékéről egészen addig, míg a kislány meg nem kapta első hallókészülékét. Meglepődve vették tudomásul, hogy a csemete még az eső hangját sem hallotta soha életében, de a tücsök ciripelése és a víz csöpögése is újdonság volt számára.

Ahogy felnyílt a szülők szeme és látták, hogy hányféle új hangot ismer fel gyermekük, a legjobb tanács, amit csak adhattak másoknak az az volt, hogy az audiológust igenis komolyan kell venni, és ha ő azt mondja, hogy hallókészülék kell a gyereknek, akkor azon nem szabad hezitálni. Megdöbbentő volt számukra, hányféle hang hiányzott Rayna ismereteiből, ami ma már szerencsére csak a múlt. A kislány első pillanattól odavolt az új kütyüjéért, és teljesen eggyé vált a vagány készülékkel. 

A lovaglás szerelem!
 

Rayna lovaglás iránti szenvedélye hat éves korában kezdődött, egy lovas táborban. A lovak és a sport iránti szerelmét mi sem bizonyítja jobban, mint a heti ötnapos lovaglás csakis azért, hogy ő lehessen a legjobb. Rayna kedvenc pónijával, Annie-vel a 11 év alatti korcsoportban már elnyerte a Georgia Hunter Jumper Association „Az Év Lovasa” díját, ami egy újabb sikeres lépcsőfok kitűzött célja, a Pony Finals felé.

Ahogy a kislány megkapta új hallókészülékét, szinte egy csapásra megváltozott lovagló technikája is. Az egyik legnagyobb kihívást ugyanis a menetszél jelentette, amit a Phonak Audéo B hallókészülék azonnal leredukált. Korábban ugyanis lovaglás közben a szél megnehezítette, hogy hallja az oktató instrukcióit, amit aztán a hallókészülék zajszűrő programja teljes mértékben megoldott, így tökéletesen hallotta trénere utasításait.

Hogy egyértelműsítsék a lovaglás közbeni kommunikációt, Rayna és az edzője már nyeregbe pattanás előtt fixálták, miként fog történni az irányítás, így a tréner lovaglás előtt mondja el mindig, hogy mi a feladat. Rayna-nak meg kell jegyeznie mindent és indulás előtt el kell ismételnie az utasításokat, amiben a hallókészülék óriási segítséget és előre lépést jelent.

Rayna elkötelezettsége és lovaglás iránti szenvedélye megkérdőjelezhetetlenül mutatja, hogy semmi nem állhat az útjába. Még hallássérülése sem. Kitűzött magának egy célt, és pozitív hozzáállásával kizárólag arra koncentrál. Ahogy édesanyja mondja, ez a csepp lány azért imádja a lovaglást ennyire, mert úgy érzi, amikor ugrat, az olyan, mintha repülne, és a kapocs közte és a pónija között olyan érzést ad számára, ami szavakkal egyszerűen leírhatatlan.