Nem csak globális, és nyelvterülettől független, de sokszor a beszédet is helyettesíti. Testtartásunkkal, gesztikulációnkkal anélkül közlünk információt, hogy szóra nyitnánk a szánkat, sőt, lehet, hogy olyat is elárulunk, amit nem is akartunk volna megosztani.

De miután sok beszédnek sok az alja – szoktuk ezt mondani ugye -, térjünk a lényegre, és nézzük, milyen testtartásokkal üzenünk környezetünknek - olykor akaratlanul is!

Mi az a testbeszéd?
 

Sokat tanulhatunk az emberi kommunikációról, ha figyelmet fordítunk a testbeszédre, a testtartásunkra, az arcunk mimikájára, a mozgásunkra és hanglejtésünkre. Itt van például a mosolygás. Hányszor történt már, hogy valaki csupán a szemeivel mosolygott ránk anélkül, hogy az ajkai megmozdultak volna? És vajon hogyan vagyunk képesek arra, hogy különböző testrészeinkkel mégis ugyanazokat a gondolatokat, érzéseket váltsuk ki egymásból? Nézzünk néhány példát!

Lábak
 

Ha azt látjuk, hogy a beszélgetőpartnerünk lábfeje már nem felénk irányul, hanem másfelé fordul, az annak a jele, hogy zavarja őt a beszélgetés, már kifelé van belőle, és szívesen elhagyná a terepet. Akaratlan mozdulat ez, mégis érdemes megfigyelni akár a gyerekeknél. A kicsik, ha vacsora közben már javában arra gondolnak, hogy mennének vissza játszani, nem csak a lábfejüket, de mindkét lábukat elfordítja az asztaltól. Nincs ez másként a felnőtteknél sem. Főleg, ha focimeccsről van szó.

Fülek
 

Ha beszéd közben valaki a fülcimpáját húzogatja, az annyit jelent, hogy szeretne szóhoz jutni. Ez egy jó jel, és hasznos, ha felismerjük, és hagyjuk a másikat beszélni. Saját mondandónk is bizonyára nagyon fontos, de mégiscsak beszélgetni jöttünk, nem pedig előadást tartani.

Arc
 

Amikor beszélünk valakihez és azt látjuk, hogy fejét a tenyerébe hajtja, kétféle jelentése is lehet, attól függően, hogy kezét milyen mértékben használja támasztékként. Ha a kéz éppen csak könnyedén megtámasztja az arcot, akkor az azt jelenti, hogy érdekes, amit mondunk, és a hallgató minden figyelmét ránk irányítja. Ellenben ha az arc teljes súlyával a tenyérben támaszkodik, akkor az nem más, mint a mérhetetlen unalom jele. Ha még ásítás is követi, akkor tényleg nagy a baj…

Fej
 

Beszéd közben, ha valaki bólogat, vagy másfele fordítja a fejét, azzal azt árulja el akaratlanul is, hogy még ő maga sem hiszi el, amit mond. Még ha nem is feltétlenül valótlan az, amit állít, ha ezeket a jeleket látjuk, tudnunk kell, hogy mindenképpen kellemetlen számára a témakör. 

Hallássérültként az érzékeink finomodnak, hiszen ahol elvettek, ott azért a másik oldalon mindig kapunk valamit cserébe. A testbeszéd érdekes területe a kommunikációnak, és óriási segítséget nyújt a hallók és hallássérültek számára egyaránt, még akkor is, ha sokszor szándékosan nem is akarunk odafigyelni a jelekre.