Szuper terápia az elszigeteltség ellen
Budapest, Hungary 17 jan. 2018
Könnyen az elszigeteltség csapdájába eshetünk, amikor a hallásvesztés új dologként lép be életünkbe, hiszen elsőre valóban nagyon nehéz megérteni és feldolgozni a változást. Olyankor úgy érezzük, kivetett magából a világ, és csak mi ácsorgunk egyes-egyedül életünk szomorú és vékonyka peremén. Mi segíthet ebben a helyzetben?
A jó hír – már ami a hallásvesztéssel kapcsolatban jó hír lehet - az az, hogy egyáltalán nem vagyunk egyedül, és a hozzánk hasonló cipőben járó „bajtársainkon” való segítéssel elkerülhetjük, hogy az elszigeteltség örök börtönének foglyaivá válnánk. Mert másokon segíteni mindig jó!
Hiszen az önkéntesség nem csak jó lehetőség, hogy trenírozzuk magunkat - és az újonnan megszerzett hallókészülékünket -, de segítséget is nyújt ahhoz, hogy a hozzánk hasonló nagyszerű emberek társaságában megtanuljuk, hogyan is kell együtt élni a hallássérüléssel. Sokan ezt az időt teljes magányban töltik még akkor is, ha támogató család és odaadó barátok veszik őket körbe, ami nem csupán egy átmeneti időszakra, de akár a hallássérülés teljes fennmaradó időtartamára is kihathat.
Elszakítva a világtól
Hogy hallássérültként hogyan élhetünk elszigeteltségben annak ellenére, hogy körülvesznek bennünket szeretteink és barátaink, teljesen egyszerű a magyarázat. Egy halló sohasem fogja tudni megérteni, milyen az élet siketként. Nem fogja megérteni azt, hogy mivel küzdünk, mit kell elviselnünk, átélnünk, és hogy hogyan kell átrendeznünk az életünket, ami már sosem lesz ugyanolyan, mint azelőtt. A halló világ hajlamos azt gondolni – tévesen -, hogy azért mert hallókészülékünk van, mintha mi sem változott volna egészségi állapotunkban, az eszköz segítségével ugyanúgy hallunk, mint korábban. Pedig ez sajnos nem így van. A hallókészülékek bár nagyon hasznosak, és való igaz, hogy egyre professzionálisabb szinten biztosítják a hallást, valljuk be őszintén: Sosem fogunk úgy hallani velük, mint két tökéletesen működő füllel. Ettől függetlenül viszont az, hogy megváltozott a hallásunk, nem jelenti azt, hogy segítség nélkül kellene élnünk. Számos olyan lehetőség létezik arra, hogy saját magunkon segítsünk, akár társadalmi munkával is, amiből akár még nekünk is hasznunk származik.
Társadalmi munkával az elszigetelődés ellen
Az önkéntes munka tökéletes megoldás, hogy kirántsuk magunkat az önsajnálatból, és nyomást gyakoroljunk saját magunkra, hogy visszaintegrálódjunk a társadalomba, miután diagnosztizálták hallásvesztésünket. Természetesen választhatunk, milyen önkéntes munkát szeretnénk végezni, de mi más lehetne a legjobb, mint azoknak segíteni, akik hasonló problémákkal küzdenek, mint mi magunk?
A különböző hallássérült szervezetek örömmel látják a lelkes önkénteseket, azokat pedig főleg, akik szintén hallássérüléssel küzdenek. Hogy miért? Nos, a válasz rémesen egyszerű. Ki más érthetné meg jobban egy hallássérült helyzetét és problémáit, mint valaki, aki ugyanabban a cipőben jár?
Segíteni mindig jó!
Önkéntesként lehetőségünk nyílik arra, hogy érdemben beszélgessünk és bevonjuk azokat, akik valós segítséget tudnak nyújtani, különös tekintettel az intézmény jótékonysági tevékenységére. Hiszen a legtöbb szerep, ami önkéntesként ránk vár, az nem más, mint a hallássérülés megismertetése a világgal reklámokon, jótékonysági rendezvényeken keresztül, ahol hallássérültként mi magunk is hirdethetjük a tudást. Ez pedig azért nagyon hasznos, mert minél többen válnak a jótékonysági tevékenység részévé, annál több lehetősége lesz az intézménynek, hogy még szélesebb körben megismertesse az emberekkel a hallássérülés fontosságát, segítve ezáltal olyan kétségbeesetteknek is, mint amilyenek mi vagyunk. Vagy voltunk az új feladatunk előtt.
Bevállalod?
Az önkéntesség nem azt jelenti, hogy csak úgy teszünk valamit, valakinek a kedvéért. Az önkéntesség arról szól, hogy érdemben közreműködünk azokért, akik hozzánk hasonlóan hallássérüléssel küzdenek. Ehhez nem szükséges különleges képesség vagy tapasztalat, pusztán az akarat, hogy odategyük magunkat másokért. Ha pedig ezt tesszük, az visszahat ránk, hiszen jót tenni másokkal mindig nagyon klassz érzés, ráadásul javítja az önértékelésünket, és az önbizalmunkat is elég szépen pumpálja. Amikor hozzánk hasonlók problémáival foglalkozunk, könnyen megtaláljuk a megoldást sajátunkéra is; hiszen ami korábban nyűg volt, az hirtelen kihívássá válik, mert más gondja mindig rávilágít arra, vajon hol van a mi gondunk a másikéhoz képest?!
Hallasd a hangod!
Szóval? Mire vársz még? Gyerünk! Hallasd a hangod! Hogy hogyan? Csatlakozz egy általad választott szervezethet, vagy juttasd el minél több emberhez kedvenc sztorijaidat az online közösség erejével! Meggyőztünk? Naná! Hiszen a Siketség igenis vagányság!