Oda a hallás! És vajon az empátia?

Budapest, Hungary
Oda a hallás! És vajon az empátia?

Amikor hallókészülék viselésére gondolunk, általában a beszéd érthetőségére, a megfelelő hangszínre és az érzékenységre helyezzük a hangsúlyt. De vajon eszünkbe jut az empátia?

- PR Hilton írása

Hallássérültként gyakorlottak vagyunk abban, hogy megértsük a hozzánk intézett tiszta beszédet, így képesek vagyunk ennek megfelelően válaszolni is. Ettől függetlenül viszont egy nemrég végzett kutatás rámutatott egy igencsak fontos kérdésre, mégpedig arra, vajon elég-e csupán hallani a szavakat, vagy hallássérültként meg is kell értenünk a mögöttes érzelmeket? A Canadian Acoustics, the journal of The Canadian Acoustical Association szerint az emócióval átitatott beszéd érzékelése, megértése és átérzése nagyon fontos lehet azok számára – így számunkra is, akik hétköznapjaink során hallókészüléket viselünk.

Érdekes lehet, amit nem árt megfontolni a beszélgetés során, de felmerül a kérdés: Mi történik akkor, ha nem halljuk a szavak mögött megbújó érzelmeket? A tanulmányok szerint ez egyéb kérdéseket is felvethet. Hiszen amikor beszélgetünk és csak a hozzánk intézett szavakat értjük anélkül, hogy azok súlyát éreznénk is, előfordulhat, hogy teljesen téves információkat adunk benyomásainkról, érzéseinkről, ami a velünk társalgónál szintén másként csapódhat le.

Testbeszéd kontra emóció
 

Talán nem nehéz elképzelni egy helyzetet, amikor a barátunk egy nyilvános helyen – mondjuk egy kávézóban vagy egy parkban - kiönti nekünk a szívét. Az ilyen helyzetekben a legtöbben nem mutatjuk ki nyíltan, mit érzünk a másik iránt. Inkább az arcunkkal, gesztikulációinkkal, mintsem érzelmekkel átitatott szavainkkal, vagy megváltozott hangtónussal mutatjuk ki együttérzésünket, véleményünket. Ilyenkor, ha a beszélgetés során érzelmeinket visszafogva csak a gesztikulációink segítségével biztosítjuk barátunkat arról, hogy megértettük mondandóját, és ennek fényében folytatjuk a beszélgetést, téves benyomást adhatunk számára. Hogy miért? Mert érzéketlennek tűnhetünk, és lehet, hogy még jobban összezavarjuk őt. 

A tanulmány azt is kimutatta, hogy az idős hallássérült emberek esetében nagyobb a rizikó, hogy rosszul értelmezik az érzelmekkel fűtött beszédet, mert azok, akiknél nem diagnosztizálták a hallásvesztést – és a hallásminőség javulása érdekében nem tették még meg a szükséges lépéseket -, a beszéd érzelmi tartalmának kihallása mellett még a hangfrekvenciával is meg kell, hogy küzdjenek.

Az érzelmek megértése hallókészülékkel
 

A tanulmányok szerint a semleges érzéseket és a dühöt egyszerűbb kiérezni a beszédből, mint a szomorúságot vagy a boldogságot. A vizsgálatok során a félelem nehezebben volt érthető, mint a boldogság, az idős emberek esetében pedig minimális növekedés volt tapasztalható, amikor megkapták hallókészüléküket, de még így is alacsony eredményt produkáltak a fiatal hallókhoz képest. Ez azt jelenti, hogy a hallássérüléssel küzdő idősebb emberek napi szinten küzdenek kihívásokkal, vagyis minden beszélgetés potenciális problémát jelentet számukra.

Mi a megoldás?
 

A technológiai fejlődéseknek köszönhetően a helyzetet orvosolhatja egy idejében megkezdett hallásvizsgálat, egy megfelelő kúra, így az „érzelmi vevőkészülékek” általános részévé válhatnak a jövő hallás-technológiájának. Addig viszont teljes mértékben rajtunk múlik, hogy mekkora figyelmet fordítunk nem csupán arra, hogy mit mondunk egymásnak, de arra is, hogy milyen módon tesszük ezt meg.

Általánosságban véve, ha valaki néhány jó szóra vágyik, megkérdezzük tőle, hogy van - már ha a helyzet ezt megkívánja. Ha hallássérüléssel küzdünk, beszéd közben általában a száj környékét figyeljük. Még akkor is, ha nem vagyunk annyira profik a szájról való olvasásban, érdemes figyelmet fordítani az ajkakra és a száj mozgására, hogy könnyebben kitaláljuk, átérezzük a beszéd mondanivalóját.

A fenti tanulmányok megmutatták, hogy milyen fontos beszéd közben a teljes arcot figyelni, valamint a beszélő viselkedését is figyelembe venni; vajon éppen boldogságot, szomorúságot fejez ki, vagy majd’ felrobban a dühtől. Azzal, hogy folyamatosan a fülünkkel akarjuk megérteni, mit mondanak mások, talán el is felejtjük használni az egyéb kommunikációs eszközeinket. Látásunk esetében is igaz, hogy ha az tökéletes, akkor van érzékünk ahhoz, hogy ne csupán nézzünk, de lássunk is. Hiszen érzéseink és empátiánk kimutatásával sokkal nagyobb hatást tudunk gyakorolni beszélgetéseinkre, ami megéri ezt a pici extra ráfordítást részünkről. Nem igaz?