151E Nem vagyok túl hangos? - Phonak

Nem vagyok túl hangos?

Budapest, Hungary
Nem vagyok túl hangos?

Nagyon kellemetlen, amikor az ember egy alapvetően csendes helyen tartózkodik, majd egyszer csak azt veszi észre, hogy mindenki őt nézi, és ekkor veszi észre, hogy eddig gyakorlatilag kiabált. Ez bárkivel megeshet, ha éppen nagyon belelendül egy történet elmesélésébe, esetleg az adott történet heves érzelmi reakciókat is kivált belőle. Még gyakoribb azonban olyanok esetében, akik nem hallanak jól, hiszen ők a saját hangjukat sem a megfelelő hangerőn hallgatják.

Egy idő után persze ezt meg lehet tanulni kontrollálni, de addig számos, kissé kínos szituációban lehet részünk. Eszembe jut a 80 éves nagypapám, akinek fokozatosan romlik a hallása jó ideje. 

A folyamat van annyira lassú, hogy ő maga nem veszi észre, ráadásul nekünk sem hiszi el, hogy gond lenne a hallásával. Ennek következtében nem hord hallókészüléket, sem egyéb segédeszközt. Ő sem veszi észre, hogy állandóan kiabál, pedig nála ez gyakorlatilag általános, főleg, ha az utcán van, ahol erősebb a háttérzaj. És hiába szól rá az ember, hogy halkabban, mivel nem hiszi el, hogy nagyothall, azt sem hiszi el, hogy túl hangos.

Több tényezőn múlik a beszédünk hangereje
 

Az egészséges hallású emberek is eltérő hangerővel beszélnek, vagyis nem kizárólag a hallásvesztés mértéke határozhatja meg, hogy ki mennyire hangos. Ha belegondolunk, a normál hallásúak között is vannak egészen halk szavú, csendes emberek, mások meg harsányak, és kilométerekről hallja őket a többség.

A beszéd hangereje alapvetően 3 tényezőn múlik:

  1. Biológia. Nagyméretű gégével és vastag hangszálakkal az emberek eleve hangosabban beszélnek, mint azok, akik szerényebb méretekkel rendelkeznek. Ezért tudnak általánosságban a férfiak hangosabbak lenni.
  2. Életkor. A kor előrehaladtával a hangszalagok nehezebben vibrálnak, ezért ahogy idősödünk, egyre halkabbá válik a beszédünk.
  3. Kultúra, szocializáció. A családi minták is befolyásolhatnak. Ha olyan családban nőttünk fel, ahol általános volt egymás túlkiabálása, mindenki hangos volt, vagy épp a létszám volt túl nagy, ezért kénytelenek voltunk emelt hangon beszélni, hogy meghalljanak, valószínűleg hangos felnőttek leszünk. Csendesebb családból pedig csendesebb felnőttek kerülnek ki. Ha hallássérült volt a családban, aki miatt megszoktuk a fokozott hangerőt, az is sokáig megmaradhat.

Mindemellett azonban tény, hogy az, hogy az ember mennyire hallja hangosnak saját magát, függ attól, hogy mennyire hall jól. 

Hallássérültként a következőket tehetjük azért, hogy ne kiabáljunk önkéntelenül:
 

  1. Viseljük a hallókészülékünket! Mivel sokat javít a hallásunkon, segít abban, hogy felmérjük a saját hangunk erejét is.
  2. Kérjünk visszajelzést! Megbízható családtagokat, barátokat megkérdhetünk, hogy szóljanak, ha túl hangosan kezdünk beszélni, így megtanulhatjuk szabályozni magunkat.
  3. A környezetünkben lévőknek mondjuk el, hogy szívesen fogadunk ilyen jellegű visszajelzést. Sokan nem mernek szólni valakinek, ha túl hangos, főleg, ha tudják, hogy siket, nehogy megbántsák. Mondjuk el mindig, hogy nyugodtan szóljanak, örülünk a visszajelzésnek!
0