Az érintettek nem szeretik nagy dobra verni, a kívülállók pedig nehezen tudják kezelni, tartanak a hasonló problémáktól. Erre utal például az is, hogy egyre kisebb, egyre jobban elrejthető hallókészülékeket találnak fel. A ma létező legmodernebb hallókészülékeket senki nem veszi észre, aki nem tudja, hogy a másik viseli. Valljuk be, a rejtőzködés vágya jogos: nem ritka, hogy hátrányok érnek valakit azért, mert nem tökéletes a hallása, még akkor is, ha amúgy megtanulta már kezelni az állapotát, és szinte észre sem lehet venni a hiányosságot. Így volt ez legalábbis a közelmúltig, most azonban mintha változás lenne a levegőben ezen a téren.

A változás láthatóvá vált
 

Ahogy említettük, néhány éve még a legtöbb hallássérült igyekezett eltitkolni a problémáját. Ma már ez azonban nincs így, olyannyira nincs, hogy egyre többen vállalják fel nyilvánosan, hogy gond van a hallásukkal. A hétköznapi embereknél ezt úgy kell érteni, hogy nem rejtegetik tovább görcsösen a hallókészüléküket, nem kerülik a témát. Sőt, szándékosan beszélnek róla, a közösségi médiában még ilyen témájú csoportok is alakultak, ahol beszélgethetnek egymással az érintettek. A nyilvánosság előtt egyre több zenész beszél róla, hogy bizony nem hall (már) tökéletesen, megmutatva ezzel, hogy ez nem a világ vége, hiszen mindeddig képes volt ezt titokban tartani, senkinek nem tűnt fel, és mégis tökéletesen tudott zenélni is. Ennek hatására egyébként a technológia is fejlődik, ugyanis zenészek számára igyekeznek fejleszteni olyan eszközöket, amik segíthetnek nekik a mindennapokban a hallásuk védelmében.

Miért is fontos ez?
 

Mert a halláskárosodás több embert érint, mint gondolnánk. Nagyon sok ember nem is tudta sokáig egyes ismerőseiről, hogy nem hallanak jól. Egyszerűen azért, mert ez sokáig egy szégyellnivaló, titkolandó dolognak számított. Egyszer én magam is meglepődtem, mikor egy elég közeli ismerősöm elmondta, hogy rosszul hall, és évek óta hallókészüléket kellene hordania, de nem hajlandó. Ha túllépünk azon, hogy ez nem egy bölcs döntés, a döbbenetem oka az volt, hogy soha nem vettem észre, hogy probléma lenne a hallásával. Elmondása szerint nagyon koncentrál, mikor beszélget, és megszokta, hogy nem hall jól, ezért érti az esetek többségében, amit mondanak neki. Rengetegen lehettek még, akik a szégyenérzet miatt titkolták a hallásproblémákat, azonban a most észrevehető változás hatására egyre többen vállalják fel. Ez pedig a kívülállóknak is segít abban, hogy több információjuk legyen a hallásvesztésről, megkönnyítve ezzel a kapcsolatot a két tábor között. Éppen ezért fontos, hogy minél többet, minél több fórumon beszéljünk a hallásproblémákról, lovagoljuk meg a változás szelét!