Sokszor lehet hallani arról, hogy vigyáznunk kell a fülünkre, és óvjuk a hallásunkat, de a jelek szerint még mindig nem elég sokszor, hiszen számos ember van, akiknek ezeket az intelmeket nem igazán sikerül betartani.

Általánosan jellemző, hogy az emberek elbagatellizálják a problémát: ugyan már, nem kell ezt olyan komolyan venni, mi baj lehetne egy kis zenehallgatástól, koncerttől stb. Pedig az a helyzet, hogy a külső zajártalmak alatt pontosan ezeket értjük. Ha nem figyelünk a füleink védelmére, könnyen kerülhetünk abba a helyzetbe, hogy saját magunk idézzük elő a halláskárosodásunkat. Többek között ez az, amire az Egészségügyi Világszervezet (WHO) még jobban fel szeretné hívni a figyelmet. 

Sok embert érint a probléma
 

Becslések szerint a világon mintegy 360 millió ember érintett a halláskárosodás kapcsán. Ebből körülbelül 32 millió gyerek, és 180 millió idősebb felnőtt. A WHO azt szeretné elérni, hogy ez a szám csökkenjek, mégpedig a megelőzés által. Éppen ezért arra ösztönzi az országok kormányait, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, melyek támogatják a megelőző politikát.

Mit lehetne tenni az ügy érdekében?
 

1. Oltások elterjesztése. Számos esetben a halláskárosodás valamilyen betegség következménye. Különösen jellemző ez a fejlődő országokra, ahol nem minden esetben megoldott, hogy alapvető oltásokat megkapjanak a gyerekek. A rubeola, a kanyaró, a mumpsz és az agyhártyagyulladás elleni oltás minél szélesebb körben történő beadásával elkerülhető lenne, hogy ezen betegségek folyományaként alakuljon ki siketség.
2. El kell ismerni a munkahelyi zajártalom fogalmát, és az érintett munkahelyeken gondoskodni kell a dolgozók hallásának védelméről a megfelelő védőeszközökkel, illetve szünetekkel. Ez igen sok helyen gyerekcipőben jár: építkezéseken is alig-alig látni védőfelszereléssel rendelkező munkásokat, és ez csak egy példa a sok közül.
3. Amint arra a WHO felhívta a figyelmet, a halláskárosodásnak szellemi és társadalmi hatásai is lehetnek. A fel nem ismert halláskárosodás összefüggésben van a későbbi demencia kialakulásával, illetve depresszió kialakulásáért is felelős lehet. Éppen ezért nagyon fontos a rendszeresen végzett szűrés.

A WHO programja arra irányul, hogy az egyes országokban integrálják a fül- és hallásvédelemre vonatkozó stratégiákat az egészségügyi ellátórendszereken belül. Ez magában foglalja a rendszeres szűrővizsgálatok megszervezését, és a személyzet képzésének biztosítását. Fontos továbbá, hogy szélesebb körben lehessen hozzáférni a segédeszközökhöz, például a hallókészülékekhez, ezzel több embernek adják meg az esélyt arra, hogy megállítsa a hallása romlását, és könnyebben teremthessen kapcsolatot a külvilággal.