A „The Silent Child”, mint a legjobb élőszereplős rövidfilm, valamint a „The Shape of Water” (A víz érintése) című romantikus fantasy film elnyerték ugyanis az Akadémia aranyszobrait, utóbbi több kategóriában is, így a legjobb rendező, a legjobb film, a legjobb zene, valamint a legjobb látványtervezés kategóriában is ennek az alkotásnak ítélték a díjakat. A filmek elsöprő sikert arattak és hihetetlen reakciókat váltottak ki a nézők körében, melynek köszönhetően a Siket társadalom megítélését illetően jelentős pozitív változások várhatóak.

A siketség tudatosítása a szórakoztatásban
 

Ahogy izgatottan követjük a Siket tehetségek előtérbe kerülését, egyre több példát látunk a televíziós, a színpadi, vagy a mozivásznon történő megjelenésre, ahol mind a jelnyelv, mind a Siket kultúra főszerepet játszik. Az idei év Oscar-díj nyertes filmjeit megelőzően a tavalyi évben már debütált két, a tinnitust és siketséget érintő film a mozikban. Az egyik a Kevin Spacey főszereplésével játszott Baby Driver, valamint a The New York Times bestsellere alapján készült Wonderstruck.

Az idén indult, két Siket barát életét végigkísérő tévéfilm, a This Close szintén olyan vígjáték, ami bár komoly témákat feszeget, a fókusz mégsem a hallássérülésen, hanem sokkal inkább a szereplők hétköznapi életén van. Fantasztikus érzés látni, hogy egyre több film dolgozza fel különböző aspektusból a siketség és hallássérülés problémáit, különböző életszerű helyzeteit és nehézségeit, ezzel is építve, fejlesztve az emberekben a hallássérüléssel kapcsolatos tudatos gondolkodást.

Az Oscar-díj nyertesei
 

Végre volt alkalmunk megnézni az Oscar-díjas „The Silent Child” című filmet, és azt kell mondjuk, hogy ez a rövidfilm, ami igazából összesen 20 perces, teljesen lenyűgözött bennünket. A film a Maisie Sly által alakított kislány, Libby életére fókuszál, aki bár halló családba született, mélységesen hallássérült. A család a maga hétköznapi gondjaival küzd, ahol a szülők nem kimondottan foglalkoznak Libby kommunikációs hiány okozta elszigeteltségével. Egészen addig, amíg fel nem tűnik Rachel Shenton személyében Joanne, a szociális munkás, és meg nem tanítja a kislányt jelelni. Ez az a varázslatos pillanat, amikor Libby számára kinyílik a világ, és hirtelen minden megváltozik: a csendes kislányból izgatott, beszédre éhes, csillogó szemű ifjú hölgy válik.

A rövidfilm egyszerre mozgalmas és érzelemdús, és ami engem illet, Libby arcán tökéletesen látható a küzdelem – és az unalom -, amivel a megfelelő kommunikáció hiányában a hallók világában szembesül. Amikor gyerek voltam, a tanárom rám is óriási benyomást tett azzal, hogy bevonta az édesanyámat a beszéd tanulásába. A szüleim, amikor megnézték a rövidfilmet, csak morzsolgatták szemük sarkában a könnycseppeket… A film valóban fontos dologra hívja fel a figyelmet, mégpedig arra, hogy a siket gyerekek számára igenis időben, mielőbb biztosítani kell a megfelelő nyelvi támogatást már az iskolában, hiszen ez meghatározó számukra mind gyerek-, mind pedig felnőttkorban.

Az igazi nagyágyú idén a „The Shape of Water” volt, 13 Oscar-díjra jelölve, amiből négyet be is zsebelt. A történet kicsit fantasy, kicsit tündérmese, ahol Elisat, a néma takarítónőt játszó Sally Hawkins szerelembe esik egy amolyan békaember-szerű vízi lénnyel, akivel egyedüliként ő ért szót, mégpedig jelnyelven. Elisa kizárólag a testbeszédet és a jelnyelvet használja ahhoz, hogy ezzel a különös, az amerikai kormány által féltve őrzött lénnyel kapcsolatot tartson, és érezzék, megértsék egymás gondolatait.

A filmekért kapott Oscar-díjak hatalmas jelentőséggel bírnak, mert ezzel lehetővé válik a Siketség világszerte széleskörű promótálása, és hogy annak fontossága eljusson a Föld minden részére. Hiszen a nagyszerű alkotásokon túl a Siketség tudatosítása igenis megérdemli a figyelmet, kihangsúlyozva annak körülményeit, különös tekintettel a gyermekek nehéz helyzetére, valamint annak megerősítésére, hogy NEM VAGYUNK EGYEDÜL!