Miért tuningold bátorsággal hallássérült gyermeked?

Budapest, Hungary
Miért tuningold bátorsággal hallássérült gyermeked?

Hallássérült gyerekek szüleiként pontosan tudjuk, milyen hátrányt jelent gyermekeinknek a hallásvesztés, és ennek megfelelően milyen speciális támogatást igényel tőlünk, a szülők részéről. 

- Melissa Hyder írása

Az évek során bőven jutott tapasztalat, hogyan győzzük le az akadályokat, de abból is kaptunk tapasztalatot jószerivel, milyen az, amikor pozitívan, előremutató gondolkodással tesszük mindezt.

A ’80-as, ’90-es évek gyermekeként nyugodtan mondhatjuk, hogy Rocky Balboa és az „Eye of the Tiger” meghatározó filmje és videoklipje volt életünknek. Aki esetleg nem ismeri a 7 részből álló, évtizedeken át hódító Rocky-filmszériát, annak röviden elmeséljük, hogy Rocky nem csak baromi jól nézett ki, de egy igazán elszánt boksz-harcos volt, aki időt, energiát és verejtékcseppeket nem kímélve mindent megtett azért, hogy példaértékű harciasságával ringbe szállva gyakorlatilag leverjen mindenkit. Ez az a bátorság, ami nem csak a Rocky-szériát, de a mi életünket is átitatta, és megmutatta, mit is jelent a bátorság és a küzdelem valójában. Mert ha az élet nem is hollywoodi mozifilm, a Rocky Balboa-k igenis köztünk élnek. Igen, nekünk például a hallássérült gyermekeink a saját, igazi kis bátor, harcos hőseink.

Mit jelent a bátorság?
 

Számunkra kitartást és állhatatosságot.

A pszichológus, egykori tanár Angela Duckworth meg akarta érteni, mitől lesznek az emberek sikeresek. Ezért különböző összefüggésekben kutatásokat végzett, melyek során rájött arra, hogy a siker elsődleges ismertetőjegye a bátorság. Nem a szépség, nem az intelligencia vagy az egészség, és még csak nem is az aktuális trendeknek megfelelő öltözék, hanem a bátorság. És mi még azt hittük, hogy a siker kulcsa az erőfeszítés… Duckworth szerint a hosszú távú céljaink elérésének titka nem más, mint az állhatatosság. Mert a bátorsághoz kitartás kell. Mint egy jó matrica, rátapad a mindennapjainkra. Nem csak egy napig, egy hétig vagy egy évig, hanem akár életünk végéig. Egészen addig, amíg el nem érjük céljainkat. Hiszen a bátorság nem egy sprint. Sokkal inkább olyan, mint a maraton. Hosszú távú és sosem adhatjuk fel!

Miért jó bátornak lenni?
 

Az élet tele van buktatókkal. Ha még ráadásul olyan nehézségekkel is meg kell küzdjünk, mint a siketség vagy a hallásvesztés, hatványozottabb a probléma. Vajon hányszor utasítottak már vissza bennünket? Hányszor, de hányszor mondták azt, ez a munka nem nekünk való, ez meghaladja a képességeinket? Ugye, hogy előfordult már ilyen?

Amikor a hallássérült gyerekeimet legszívesebben folyamatosan a szárnyaim alatt melengetném és a széltől is óvnám őket, eszembe jut Duckworth gondolata, amire aztán mindig megnyugszom. Hiszen a siker záloga azt mondja, nem az intelligencia vagy a velünk született tehetség, hanem a bennünk lévő bátorság. Amikor erre emlékeztetem magam, mindig eszembe jut, hogy a hallássérülés valójában a gyermekeim egy része. Hozzájuk tartozik most is, és az életük része lesz a jövőben is. Hiszen ahogyan a siket humorista, D.J. Demers is szokta mondani: „Az én anyukám azt mondta, bármi lehetek, ami csak szeretnék. És én ezt elhittem neki.” Csak bízni tudok benne, hogy az én gyerekeim is ugyanígy magukénak fogják érezni ezt. Felelős szülőként szívem minden szenvedélyével erre bátorítom őket, mert ez a legnagyobb ajándék, amit valaha adhatok nekik.

Mit jelent bátornak lenni?
 

A saját életünk számos példát hoz arra, milyen is a harciasság, a magunkért való bátor küzdés. Amikor például a hallássérült gyerekeinknek mesét olvasok, és nem ismernek egy szót, addig mondják, alakítják, próbálkoznak, nézik az arcomat, miközben formálják a szájukat, amíg az tökéletes nem lesz. Nem elsőre sikerül nekik, nem is másodjára. De megteszik, küzdenek folyamatosan és kitartóan. És ha nem sikerül, újra nekifutnak. Ez a bátorság. Az akarat, a harciasság, az állhatatosság. Akárcsak a hírességek közül Helen Keller, Albert Einstein, Abraham Lincoln, Thomas Edison, Muhammad Ali, vagy Michael Jordan. És habár a lista hosszú, hozzánk hasonlóan ők is ütköztek akadályokba, követtek el hibákat és küszködtek azért, hogy elérjék céljukat. De mindig felálltak és továbbmentek anélkül, hogy feladták volna. 

Hallássérültként nehezített a pálya, hiszen nem halljuk a világ zaját, és hiába szeretnénk tenni valamit, ha egyszerűen nem vagyunk rá képesek. Ezek azok a pillanatok, amikor magunkért kell tenni, látva azt, hogy ezek azok a kihívások, amelyekért saját sikereink érdekében bátornak kell lennünk. Ahogy Duckworth mondja: „Ha a képesség egynek számít, akkor az erőfeszítést mindig kétszer annyit.” A körülményeinket nem tudjuk megváltoztatni. Bátrak viszont lehetünk. És ez az, ami csakis rajtunk múlik.

Határ a végtelen
 

Szeretnénk úgy nevelni hallássérült gyermekeinket, hogy tudják, számukra ugyanúgy korlátlanok a lehetőségek. Azért, mert hallássérüléssel küzdenek, nem különböznek másoktól, vagyis miért ne érhetnék el ugyanúgy a céljaikat, mint halló társaik? Hiszek abban, hogy a hallássérült emberek hisznek önmagukban, és a szülők hittel és önbizalommal támogatják hallássérült gyermekeiket. Hiszen a hallássérülés speciális helyzeteket teremt, különleges akadályokat jelent, és még ha a siker nem is érhető el egykönnyen, kellő bátorsággal és állhatatossággal felvértezve egyre közelebb juthatunk kitűzött céljaink felé.

A bátor emberek a kihívást lehetőségnek tekintik, a hibákat pedig csak lépcsőfokoknak, melyek a siker eléréséhez vezetnek. Ezzel a gondolkodással valóban nincs határ – még a hallássérültek számára sem. Hiszen felvállalva hallássérülésünket, a szuper menő hallókészülékeinket, sutba dobva a szégyenérzetet, igenis helyet teremtünk a végtelen lehetőségeknek. Nem másért. Önmagunkért és gyermekeinkért.