Leginkább a támogatás és a segítség miatt fontos, hogy annak is legyen tudása a hallásvesztésről, aki nem érintett. Legyünk őszinték, bármennyire rutinosak vagyunk is, és bármennyire megtanultunk jól kommunikálni a csökkent hallás ellenére, akadnak helyzetek, amikor azért szükség van külső segítségre. Például, ha egy tömegközlekedési eszközön bemondják, hogy baleset miatt nem jár tovább, pótlóbuszok innen és innen indulnak. Ha a diszpécsert nem értettük tisztán, meg kell kérdeznünk egy másik utast. És ez csak egy lehetséges szituáció, még sok esetben lehet szükségünk mások segítségére, az emberek pedig szívesebben és jobban tudnak segíteni, ha kicsit képben vannak a helyzetünkkel.

Segíthet a személyes kapcsolatokon
 

Sok hallásvesztéssel élő ember problémája az elszigetelődés. Ennek legtöbbször az az oka, hogy a környezet sem tudja kezelni a helyzetet, nem tudják, hogyan lehetne hatékonyabban kommunikálni az érintettel, ezért sokszor meg sem próbálják, vagy csak akkor, ha muszáj. Ez azon túl, hogy nyilván nem esik jól annak, aki benne van, elszigetelődéshez vezet, ami senkinek sem jó. Ha az emberek többet tudnak a hallásvesztésről, nyitottabbak lehetnének azzal kapcsolatban, hogy hatékonyan tudjanak az érintettekkel kommunikálni.

Támogatásra sarkallja az embereket
 

A siketekkel és nagyothallókkal foglalkozó alapítványok gyakran szembesülnek anyagi nehézségekkel. Kevés támogatást kapnak, ami viszont változhat, ha sikerül nagyobb nyilvánosságot szerezni a hasonló jellegű problémáknak. A kutatásokhoz, újabb segédeszközök fejlesztéséhez, az esetleges gyógymódok, kezelési lehetőségek megtalálásához pénz kell. Ha az nincs, nehezen megy a fejlődés, pedig ez fontos lenne ahhoz, hogy minél több embernek lehessen segíteni, aki elvesztette a hallását, vagy
siketen született.

Segít megteremteni az esélyegyenlőséget
 

Ha egy normál hallással rendelkező ember belegondol abba, hogy hirtelen elveszíti a hallását, szinte azonnal problémák sorát látja maga előtt, ami a mindennapokat illeti. Nos, ez nem véletlenül van így: nagyon minimális törekvések tapasztalhatók arra vonatkozóan, hogy a siketek élete könnyebb legyen. Számos olyan helyzet fordul elő egy sima hétköznap, amikor kizárólag a hallásunkra támaszkodhatunk – lásd a cikk elején a tömegközlekedős példát. Ha viszont sikeresen felhívjuk a figyelmet a hallásvesztésre, mint állandóan jelen lévő állapotra, elérhetjük, hogy több fronton is gondoljanak azokra, akiket érint a probléma, ezáltal esélyegyenlőséget teremtve, könnyebbé téve a mindennapokat.