A suliban egész álló nap küzdöttem a szájról olvasással, és a maradék hallásommal próbáltam megérteni, miről beszélnek az órán. Aztán egész éjjel azt próbáltam kiegyengetni, vajon milyen információ maradt ki napközben. Egy idő után kitaláltam egy „jól bevált” kommunikációs stratégiát, ami segített ötről-hatra jutni.

Kértem, hadd menjek ki a mosdóba, hogy időt nyerjek, a beszélgetések során blöfföltem, és amikor órán fel kellett olvasni a szöveggyűjteményből, kiszámoltam a bekezdéseket, és amikor az előttem lévő osztálytársam olvasni kezdett, annyit legalább hallottam, hogy tudjam, én következem. A tanár meg azt hitte, hogy a világon semmi gondom a tanulással. „Kacsa-szindrómának” neveztem el a hadműveletet, mert a felszínen úgy tűnt, könnyen siklok a tanulás vizén, miközben a felszín alatt ádázul kapálóztam, és apró darabokból próbáltam összerakni a hiányzó információkat ahhoz, hogy eredményes legyen a tanulásom.

A lyukak tömködése
 

Munkám során, valamint három siket, illetve gyengén halló gyermek édesanyjaként tudom, hogy nincs két egyforma eset, így a diákokat sem szabad ugyanúgy kezelni. Képzés típusától függetlenül a cél minden esetben az, hogy 100%-os kommunikációs készséget adjunk a siket és gyengén halló diákoknak, és mint ahogy egy halló, úgy egy hallássérült gyerek is ugyanazt az információtömeget kapja meg az iskolában töltött napja során.

Itt van például Daniel esete, aki középiskolában tanul, és audiogramja szerint a diszkriminációs vesztesége 95%-os. A legtöbb tantárgyban jól teljesít, az angolt és a matekot kivéve. Az audiogram ugyan a hallás egyik mérőeszköze, de amikor a szakemberek kizárólag erre hagyatkozva határozzák meg a tanulás körülményeit, azok a diákok egy részének hátrányt okozhatnak. 

Valós idejű feliratozás
 

Szeretek találkozni a diákok szüleivel az IEP (Individualized Education Programs) keretein belül, mert ilyenkor van lehetőség beszélgetni, ötleteket adni, bátorítani őket egy-egy tippel, mi-mindent vessenek be, hogy megértsék gyermekük képességeit, hogy például miért kell tekerni a hangerőn tévénézés, vagy rádióhallgatás közben. Ha a gyerek jelzi, hogy nem hallja 100%-osan azt, amit a szülő igen, az egy jel lehet, hogy az iskolában sem ért meg mindent teljesen.

Daniel esetében például, aki nagyjából 40%-át érti meg a televízióadásnak, javasoltam a valós idejű feliratozást. Háromszor futottam meg az iskolánál a rendszer bevezetését az IEP keretein belül, mire rábólintottak. A kisiskolás Tony-nak szintén problémái voltak az iskolában. Rengeteg időt töltött azzal, hogy szabadidejében bepótolja azt, amit nem hallott az órák alatt. Az IEP ráhatásával az ő esetében is sikerült elérni, hogy fejlesszen az iskola, még ha néhány forgószék beszerzésével meg is oldódott Tony minden problémája, aki így könnyen oda tudott fordulni osztálytársaihoz, hogy le tudja olvasni szájukról, amit mondanak.

Tony osztálytermében bevetettük a valós idejű feliratozást is két-három hetes próba erejéig. Az egyeztetések során a felek egy része meg volt győződve, hogy erre semmi szükség, Tony tökéletesen teljesít az iskolában. Aztán néhány hét teszt-időszak után, amikor a tanulást már segítette az írótolmácsolás, Tony azzal csapta ki otthon a bejárati ajtót és ugrott édesanyja nyakába, hogy végre 100%-osan értett mindent, ami a tanórán elhangzott. Amikor főiskolára jelentkezett, szintén javasoltuk neki a valós idejű feliratozás bevezettetését. Tony ma már saját praxisú ügyvédként tevékenykedik, igazán klassz példát mutatva a családoknak és a diákoknak egyaránt.

Táv-feliratozás
 

Ali, aki külföldi diákként próbált helytállni, kérte az írótolmácsolás lehetőségét az olaszországi iskolájában is. A harcunkat, hogy az eszköz telepítésre kerüljön, itt is megvívtuk, de végül mindenki rábólintott a beszerzésre. Sok esetben az iskolák vonakodnak az írótolmács rendszer bevezetésétől, mert véleményük szerint a siket és gyengén halló diák „tökéletesen teljesít”, amit talán még az eredményeik is igazolnak. Azt viszont tegyük hozzá, hogy egy diák valós eredménye nem bizonyíték mindaddig, amíg nem biztosítottuk számára a 100%-ban teljes kommunikáció lehetőségét.