Hallássérültként az ember hajlamos kicsit befordulni, elszigetelődni a többiektől és magányosan élni a napjait. Az érintettek egy részénél ez összefügg azzal, hogy ők maguk is nehezen fogadják el a problémájukat, szégyellik mások előtt, így inkább nem mennek emberek közé. Mások esetében nem erről van szó, hanem arról, hogy mivel nehézkes a kommunikáció a környezetükkel, időnkét kicsit kellemetlen helyzetbe kerülnek, aminek következtében elszáll az önbizalmuk, és idővel nem mernek társaságba menni.

Bármi is legyen a konkrét ok, senkinek nem jó, ha egy csökken hallással élő ember magányosan tölti a napjait. Sem neki, sem pedig a környezetének, akik talán szívesen találkoznának, szerveznének programokat vele.

Tippek, hogy a kirándulás csökkent hallással is gördülékenyen menjen:
 

1. Vigyünk pótelemet a hallókészülékhez! Ha van hallókészülékünk, mindenképpen használjuk, és arra is ügyeljünk, hogy egész nap működjön, vagyis legyen nálunk pótelem. Persze ez egy hallókészülékkel élő ember számára egyébként is alapvető, de ha távolabb megyünk az otthonunktól, esetleg a természetben kirándulunk, ahol nincs bolt, hogy venni tudjunk elemet, ha mégis otthon maradt, érdemes erre fokozottan figyelni.
2. Legyünk nyitottak! Ha esetleg nem ismerünk mindenkit a társaságból, akkor is legyünk nyitottak! Ahelyett, hogy megijednénk attól, hogy idegen emberekkel kellene kommunikálni, fogjuk fel ezt inkább lehetőségként, hogy új barátokra tehetünk szert. Az újonnan megismert emberekkel is ugyanúgy kommunikálhatunk, mint a többiekkel.
3. Mondjuk el, milyen jellegű problémánk van, és hogyan tudunk hatékonyan kommunikálni! A legtöbb esetben az a gond a siketként való beszélgetésekkel, hogy tudjuk, a másik félnek fogalma sincs, hogyan tud velünk hatékonyan kapcsolatba lépni, ez pedig mindkét felet frusztrálja. Tegyük meg mi az első lépést, mondjuk meg azoknak, akiket eddig nem ismertünk, hogy milyen módon lehet velünk könnyen beszélgetni, mit tegyenek, hogy segítsék a megértést. Így ők sem lesznek zavarban, és szívesebben kezdeményeznek beszélgetést!
4. Kérjünk segítséget! Ha van a társaságban olyan családtag vagy barát, aki ismeri a problémánkat, és akivel már könnyen megy a kommunikáció, nyugodtan megkérhetjük, hogy segítsen, ha erre szükségünk van. Ez nem a másik nyaggatása, hanem egy teljesen ésszerű kérés, amit legtöbben gond nélkül teljesítenek. Nem kell emiatt kellemetlenül éreznünk magunkat!
5. Használjuk a telefont! Előfordulhat, hogy olyan szituációba kerülünk, hogy egyszerűen nem értjük a másikat, vagy nem tudjuk elmondani, amit szeretnénk. Találjuk fel magunkat, kapjuk elő a mobilt, és egyszerűen írjuk le a másiknak, mit szeretnénk! Persze ez a folyamatos kommunikációra nem megoldás, de alkalomszerűen segíthet.