Karácsonyi szabadulóművészet hallássérült kicsiknek
Budapest, Hungary 20 dec. 2017
Talán kimondhatjuk, hogy a legtöbb kisgyereknek lefelé konyul a szája, ha a szerető szülők mindenáron a Télapó ölébe akarják őt tuszkolni néhány jó fotó, és az örök élmény reményében. Bár egyik-másik pici arca ilyenkor kétségtelenül szórakoztató, nekik valószínűleg a helyzet már kevésbé az. De vajon mit tegyünk annak érdekében, hogy hallássérült picúrunk egyszerűen és könnyen értésünkre adhassa, hogy bizonyos pánik helyzetekben SEGÍTSÉGRE van szüksége?
Az ünnep mindig jó alkalom
Ki gondolná, hogy a jelnyelv hasznos lehet egy kisgyereknek olyan alkalomra, mint például a Mikulás ünnepség? Függetlenül attól, hogy a gyerek siket, hallássérült, vagy éppen halló, a jelnyelv minden gyerek számára hasznos lehet a kommunikációban. Számos olyan esetről hallottunk már, ahol a gyerekek - ráadásul hallóként - már azelőtt ismerték a jelnyelvet, mielőtt beszélni kezdtek volna.
Az ünnepek közeledtével szaporodhatnak azok a helyzetek, amikor tömeg van, zajos helyiségben vagyunk, vagy csak átjön a család szenteste, hogy közösen fogyasszuk el az ünnepi vacsorát. Miután ilyenkor teljesen egyértelmű, hogy mindenki egyszerre akar beszélni, a kicsik könnyen megijedhetnek. Készüljünk fel előre a kommunikációra, egyeztessük azokat a jeleket, amivel egyértelműen tudtunkra adhatják, ha menekülnének a szituációból, vagy akár csak a nagypapa szúrós szakálla elől.
Előbb a jelnyelv, aztán a beszéd?
Lucie, a Phonak hEARo-ja mesélte nekünk, hogy kisfia esetében, aki cochleáris implantátumokat visel, hihetetlenül hasznos volt a jelnyelv megtanulása, és éppen ezért gondolja úgy lelkesen, hogy minden gyereknek meg kellene tanulnia. Hiszen a jelnyelv nem csak a hallássérült kicsiknek, de a halló gyerekeknek is hasznos lehet. Hogy miért? Egészen pici korukban a babák mozgáskészsége, és a kéz gesztikulációra való képessége sokkal hamarabb kialakul, mint ahogy elkezdenének beszélni, így ez nagyban megkönnyíti az alap jelnyelv elsajátítását.
Lucie azt mondja, hogy a saját életét is kisfia korai jelnyelv tanulásának köszönheti. Történt ugyanis, hogy otthon véletlenül elcsúszott, aminek a robaját Harry, a kisfia meghallotta, és odament megnézni, édesanyja mi a bánatot művel, amikor a kisfiú látta, hogy valami nagy baj van, és jelelve megkérdezte, van-e édesanyjának szüksége segítségre. Lucie igennel válaszolt, majd jelnyelven kérte kisfiát, vigye oda neki a telefonját. Harry azonnal megértette a „telefon” jelét, és már totyogott is érte.
Lucie bízik benne, hogy kisfia folyamatosan gyakorolja majd a jelnyelvet, még akkor is, ha már most egész jól is megy neki a beszéd tanulása, hiszen ez egy újabb kommunikációs eszközt jelent számára, amivel mind a halló, mind a hallássérült társadalomban képes lesz majd megállni a helyét. A gyerekek jelnyelv tanulásakor természetesen lehetnek különböző variációk, akár az egyéb nyelvek esetén is, melyek fakadhatnak a családon belül használt, saját magunk által kialakított jelelési szokásokból.
Vissza a Télapóhoz
Visszakanyarodva kicsit az ünnepekhez, a jelnyelv megtanítása, megtanulása és folyamatos fejlesztése nem csak azért hasznos a kicsiknek, hogy bővítse kommunikációs készségüket, és megfelelő védelmet nyújtsanak számukra a hirtelen jött, olykor aggodalomra okot adó helyzetek kezelésére, de bátorságot is nyújt nekik ahhoz, hogy félelem helyett biztonsággal kommunikáljanak környezetükkel. Még ha adott esetben maga a Télapó is az!