Talán kimondhatjuk, hogy a legtöbb kisgyereknek lefelé konyul a szája, ha a szerető szülők mindenáron a Télapó ölébe akarják őt tuszkolni néhány jó fotó, és az örök élmény reményében. Bár egyik-másik pici arca ilyenkor kétségtelenül szórakoztató, nekik valószínűleg a helyzet már kevésbé az. De vajon mit tegyünk annak érdekében, hogy hallássérült picúrunk egyszerűen és könnyen értésünkre adhassa, hogy bizonyos pánik helyzetekben SEGÍTSÉGRE van szüksége?
Ki gondolná, hogy a jelnyelv hasznos lehet egy kisgyereknek olyan alkalomra, mint például a Mikulás ünnepség? Függetlenül attól, hogy a gyerek siket, hallássérült, vagy éppen halló, a jelnyelv minden gyerek számára hasznos lehet a kommunikációban. Számos olyan esetről hallottunk már, ahol a gyerekek - ráadásul hallóként - már azelőtt ismerték a jelnyelvet, mielőtt beszélni kezdtek volna.
Az ünnepek közeledtével szaporodhatnak azok a helyzetek, amikor tömeg van, zajos helyiségben vagyunk, vagy csak átjön a család szenteste, hogy közösen fogyasszuk el az ünnepi vacsorát. Miután ilyenkor teljesen egyértelmű, hogy mindenki egyszerre akar beszélni, a kicsik könnyen megijedhetnek. Készüljünk fel előre a kommunikációra, egyeztessük azokat a jeleket, amivel egyértelműen tudtunkra adhatják, ha menekülnének a szituációból, vagy akár csak a nagypapa szúrós szakálla elől.
Lucie, a Phonak hEARo-ja mesélte nekünk, hogy kisfia esetében, aki cochleáris implantátumokat visel, hihetetlenül hasznos volt a jelnyelv megtanulása, és éppen ezért gondolja úgy lelkesen, hogy minden gyereknek meg kellene tanulnia. Hiszen a jelnyelv nem csak a hallássérült kicsiknek, de a halló gyerekeknek is hasznos lehet. Hogy miért? Egészen pici korukban a babák mozgáskészsége, és a kéz gesztikulációra való képessége sokkal hamarabb kialakul, mint ahogy elkezdenének beszélni, így ez nagyban megkönnyíti az alap jelnyelv elsajátítását.
Lucie azt mondja, hogy a saját életét is kisfia korai jelnyelv tanulásának köszönheti. Történt ugyanis, hogy otthon véletlenül elcsúszott, aminek a robaját Harry, a kisfia meghallotta, és odament megnézni, édesanyja mi a bánatot művel, amikor a kisfiú látta, hogy valami nagy baj van, és jelelve megkérdezte, van-e édesanyjának szüksége segítségre. Lucie igennel válaszolt, majd jelnyelven kérte kisfiát, vigye oda neki a telefonját. Harry azonnal megértette a „telefon” jelét, és már totyogott is érte.
Lucie bízik benne, hogy kisfia folyamatosan gyakorolja majd a jelnyelvet, még akkor is, ha már most egész jól is megy neki a beszéd tanulása, hiszen ez egy újabb kommunikációs eszközt jelent számára, amivel mind a halló, mind a hallássérült társadalomban képes lesz majd megállni a helyét. A gyerekek jelnyelv tanulásakor természetesen lehetnek különböző variációk, akár az egyéb nyelvek esetén is, melyek fakadhatnak a családon belül használt, saját magunk által kialakított jelelési szokásokból.
Visszakanyarodva kicsit az ünnepekhez, a jelnyelv megtanítása, megtanulása és folyamatos fejlesztése nem csak azért hasznos a kicsiknek, hogy bővítse kommunikációs készségüket, és megfelelő védelmet nyújtsanak számukra a hirtelen jött, olykor aggodalomra okot adó helyzetek kezelésére, de bátorságot is nyújt nekik ahhoz, hogy félelem helyett biztonsággal kommunikáljanak környezetükkel. Még ha adott esetben maga a Télapó is az!