A napokban egy nagyon kedves siketvak barátomtól kaptam egy életrajzi könyvet, ami a hősnő, Helen Keller életéről szól. Az amerikai hölgy 1880-ban született és még egészen kicsi volt, amikor egy betegségtől megsiketült és megvakult. A könyv az ő csodás történetét, vagyis a temérdek harccal megvívott győzelmét meséli el, és bár a küzdelmek, amelyekkel szembekerült, a 19. század történetei, mégis szimbóluma lehet korunk siket, vak és siketvak társadalmának.

A sorokat olvasva azon gondolkodtam, milyen óriási szerepet tölt be a technológia világszerte a hallássérüléssel élő emberek életében, és arra jöttem rá, milyen szerencsés vagyok, hogy ebbe a generációba születhettem. Hiszen a hallástechnológia nemcsak az én életemet tette könnyebbé, de sokmillió emberét is, akik hallássérüléssel élnek vagy cochleáris implantátumot viselnek.

A választás lehetőségének szépsége
 

Számomra a hallástechnológia maga a „választás lehetősége”, hiszen a siketség nagyban korlátozhatja a kommunikációt. A hallókészülékekkel és implantátumokkal viszont a siketek és hallássérüléssel küzdők számára többféle választási lehetőség is rendelkezésre áll attól függően, hogy hogyan szeretnek kommunikálni. Eldönthetik, hogy használják-e a hallástechnológia vívmányait vagy sem. Ezekkel az eszközökkel viszont azt látom, hogy a technikának hála a Siket emberek is képesek hallani a világ csodás hangjait, amennyiben ezt ők is így akarják. A hallástechnológia természetesen nem mindenki számára jelent választási lehetőséget még akkor sem, ha önmagában széles platformot kínál a halláshoz, mégis szerencsések vagyunk, hiszen ma már hallókészülék nélkül is megvan a lehetőségünk, hogy különböző nyelveken, változatos módon kommunikáljunk egymással.

Mindez azt jelenti, hogy nem csak a beszéd az egyetlen kommunikációs út. A médiában egyre gyakrabban tűnik fel a jelnyelv, és tényleg imádom, mert nemcsak közelebb hozza a hallássérültek világát, de egy izgalmas és csodálatos kommunikációs formát is nagy plénum előtt mutat be.

A hallókészülék repülni is tud
 

Az én életemnek szerves része a hallókészülék, és hiszem, hogy rajtam kívül még sokaknak segít abban, hogy tartalmas életet éljenek elszigeteltség nélkül. Bár 21 éves vagyok és súlyos hallássérüléssel küzdök, amikor gyerek voltam, a társadalombiztosítás nem tette lehetővé számomra a cochleáris implantátum beültetését. 10 hónapos voltam, amikor megkaptam az első Phonak hallókészülékemet, de az sem volt egyszerű olyan piciként, mert zavart, és nem szerettem hordani. Állandóan kitéptem a fülemből és elhajítottam a szoba másik felébe. Dühös voltam, frusztrált és őrjöngtem, mert a szegény kis zavaros agyam nem értette a zajokat. Ma viszont már hálás vagyok, hogy a hallókészülék segítségével én is részt vehetek abban a világban, amit rajtam kívül több milliárdan, hallássérülés nélkül is hallanak.

Ahogy idősebb lettem, elkezdtem megérteni, hogy a hallástechnológia hogyan képes átformálni az életemet a normálisra. Nem csupán hallom a hangokat, de miután a hallókészülékem okos és hatékony is, így különböző módon illeszkedik az életemhez és támogat abban, hogy minden helyzetet megélhessek, megtapasztalhassak, amire nélküle képtelen lennék.

Ez a mi generációnk. De kié a jövő?
 

A kisbabák, gyerekek, de még a felnőttek esetében is fantasztikus élmény, amikor bekapcsolják első hallókészüléküket, vagy meghallják a hangokat cochleáris implantátumukon keresztül. Remélhetőleg a hallástechnológia a mi generációnkban élő szülőknek is széles körű választási lehetőséget biztosít, hogy tökéletes megoldást találjanak gyermekük számára, amikor diagnosztizálják náluk a hallássérülést. Hiszen a hallástechnológia nemcsak reményt ad egy jobb jövő lehetőségére, de személyre szabható kivitelezéssel, megfelelő edukációval és a hallássérülés népszerűsítésével a megkülönböztetés felett is győzedelmeskedik.