Egy jól beállított hallókészülék sokat segíthet a kommunikációban, ahogy az is, ha a családtagok tudják, hogy mi a probléma, és odafigyelnek például arra, hogy lassan artikulálva beszéljenek, lehetőleg az érintett családtag felé fordulva. Mi a helyzet az kisgyermekekkel? Velük nehezebb a kommunikáció?

Sajnos számos nagypapa és nagymama szívfájdalma, hogy nem, vagy csak nagyon nehezen érti meg cseperedő unokáit. Ennek az az oka, hogy a gyerekek sokszor még kicsik ahhoz, hogy oda tudjanak figyelni az extra kommunikációs igényekhez, ráadásul mivel maguk is csak nemrég tanultak meg beszélni, helytelenül ejthetnek szavakat, vagy elharaphatják a végüket. Ez természetes jelenség, de nagyon megnehezíti a dolgát a nagyothalló nagyszülőknek.

Az alábbiakban bemutatunk néhány tippet, hogy kisebb legyen az akadály a nagyszülők és az unkák közötti kommunikációban:
 

1. Beszéljünk a gyerekekkel a hallásvesztésünkről. A saját szintjükön mondjuk el nekik, hogy a mi fülünk sajnos nem működik olyan jól, mint az övék, ezért nehezebben halljuk meg őket. Válaszoljuk meg a kérdéseiket, és legyünk velük nyíltak!
2. Tanítsuk meg nekik, hogy mielőtt mondanak nekünk valamit, mindig hívják fel magukra a figyelmünket, például veregessék meg a vállunkat. Így nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy a gyerek jó ideje fölöslegesen beszél hozzánk.
3. Tanítsuk meg nekik, hogy ha beszélnek hozzánk, legyenek velünk szemben, mert így sokkal könnyebben tudjuk követni a mondandójukat.
4. Emlékeztessük őket, hogy várják ki a sorukat. A gyerekek gyakran izgatottak a beszélgetések során, és nem bírják kivárni, míg ők következnek, egymás szavába vágnak. Szóljunk nekik mindig, hogy ez nem jó, mert nem értjük így, amit mondanak, várják szépen ki, míg ők következnek. 
5. Igyekezzünk minél kisebb háttérzajt, és minél több fényt biztosítani. Kapcsoljuk ki a tévét, a rádiót, ha forgalmas helyen lakunk, vagy füvet nyír a szomszéd, érdemes az ablakot is becsukni. Minél kevesebb a zavaró tényező, annál könnyebb a beszéd megértése, a sok fény pedig az arcjáték követésében segít.
6. A gyerekek sokszor hadarnak. Ha nem tudjuk követni a mondandójukat, nyugodtan megkérhetjük őket, hogy beszéljenek lassabban, ne kiabáljanak, és ne is suttogjanak. A normál hangerőt és beszédtempót értjük ugyanis a legkönnyebben.
7. Nyugodtan kérdezzünk vissza. Ha valamit nem értettünk, kérdezzünk vissza. Nagyobbacska unokákat már megkérhetjük, hogy írják le, amit mondani akartak, a kisebbek megpróbálhatják megmutatni.
8. Játsszunk velük sokat! Minél aktívabban tudjuk velük együtt eltölteni az időt, annál könnyebben megtanulnak velünk kommunikálni, még extra erőfeszítések árán is.
9. Pihenjünk rá! Hallássérültként a megértés fárasztó, pláne, ha nehezített pályán mozgunk. Nyugodtan készítsük fel magunkat a gyerekek érkezésére, pihenjünk előtte egy kicsit.
10. Tartsuk meg a humorérzékünket! Ne boruljunk ki, ha valamit félreértettünk, és ha esetleg a gyerekek őszinteségükből adódóan nevetnek, nevessünk velük! A kellemetlen helyzetek így hamar viccessé válhatnak, és ez mindenkinek jobb így.