Először nagyon kényelmetlen volt a helyzet, azt sem tudtam, hogy erre most mit válaszoljak. A rutin és az évek viszont megerősítettek, így már szívesen válaszolok, ha az emberek a gyerekeim hallókészülékével kapcsolatban kérdezősködnek, mert nem kényelmetlenséget érzek, hanem lehetőséget látok a helyzetben arra, hogy ledöntsem a félelmet, a stigmákat, és empátiát keltve másokban megismertessem, közelebb hozzam az emberekhez a hallássérültek világát, és megismertessem velük a hallókészülék működését.

Okítás a játszótéren
 

A hallássérülés nem annyira elfogadott dolog. Még. A játszótéren például csak az én gyerekeim viselnek hallókészüléket, így az emberek kérdezősködnek, hogy mi ez, kérik, hogy meséljem el, hogyan működik, hiszen nem látnak mindennap ilyen „csodát”. A kisebbeknek azt szoktam mondani, hogy Ayden és Sayge alapvetően sok hangot hall, de van, amit egyáltalán nem, ebben segít nekik a hallókészülék. Ahogy a szemüveg segít azoknak, akik rosszul látnak, úgy segít a hallókészülék is a rosszul hallóknak.

Ha picit több időm van, szívesen megmutogatom azt is, hogyan továbbítja a mikrofon a hangot a hallókészülékbe. Ha úgy látom, hogy akár a gyerkőc, akár a szülő extra-információ éhes, akkor elmesélem nekik a hallásvesztés fajtáit, és hogy melyik típust milyen hallásminőség jellemzi. Megmutatom a vicces kis villogó visszajelző lámpát, ami a készülék működését mutatja számunkra, és ha azt látom, hogy tényleg mindenre kíváncsiak, előkapom a vezeték nélküli Roger FM-rendszert. Ez az igazi adu ász – mondjuk nekünk is -, és ilyenkor hagyom, hogy az érdeklődők kedves és vicces dolgokat mondjanak a több méterrel odébb játszó Aydennek a mikrofonon keresztül, amin Ayden mindig nagyon jól szórakozik.

Harc a megbélyegzés ellen
 

Minél többen vannak kitéve hallássérülésnek, annál inkább hullik porba a hallássérüléssel, hallókészülékkel kapcsolatos előítélet. És lássuk be, a hallássérüléssel kapcsolatban stigmából aztán tényleg van bőven! A gyerekeim születése előtt bevallom, nekem is volt. A félelem okozta őket, amikor diagnosztizálták náluk a hallássérülést. Most, néhány évvel a hátunk mögött már egyáltalán nincsenek előítéleteim, hiszen látom, hogy a kölykök napról-napra egyre ügyesebbek, és csak egy-két dolog van, amit nem tudnak megcsinálni. Egyelőre.

A hallássérült humorista, D.J. Demers a Phonakkal karöltve szintén a hallássérüléssel kapcsolatos megbélyegzés ellen harcol. Here to Hear Turnéjával körbe autózza Amerika egyetemeit, video blogján keresztül pedig elmondja, hogyan teszi mindezt. Hát, valahogy így: „Hogyan töröljük el az előítéletet? Azt nem tudom. Azt viszont igen, én hogyan teszem! Rengeteg humorral!” Hiszen minél több ember kerül közelebb a problémához, annál inkább lesz elfogadóbb a világ. És ha ezt a sok információt és érzést mindjárt első kézből, közvetlenül hallássérültektől kapják az emberek, talán sokkal inkább képesek lesznek arra, hogy rájöjjenek, a Siketség igenis vagányság!

Empátia mindenek előtt
 

A hallássérülés megismertetésének talán leghatékonyabb módja, hogy megmutassuk, megtanítsuk másoknak, milyen az élet hallássérülten. Az empátia fontos része ennek, ami tulajdonképpen egy képesség, melynek segítségével megoszthatjuk a gondolatainkat, érzéseinket másokkal. Amikor egy kisgyerek kapcsolatot teremt a hallássérült fiammal és a kislányommal, az számukra olyan, akár egy ajándék, hiszen a kapcsolatteremtéssel pici részeket adnak egymásnak magukból, az életükből, ami segít megismerni és elfogadni egymást. Ezek a helyzetek empátiát teremtenek, és minél több ilyen adódik, annál inkább leszünk elfogadóbban, türelmesek, és támogatók egymás iránt.

Támogatás
 

Azzal, hogy a körülöttünk élőknek megmutatjuk, megtanítjuk, bevonjuk őket a hallássérülés mesés kis titkaiba, nem csak az előítéleteket zúzzuk porrá, de a saját gyermekeinket is támogatjuk. Amikor a hallássérülés támogatására gondolok, úgy érzem, hogy a szenvedőből átlépek a támadó gondolkodásmódba, és az eltiport érzéséből esti égbolton ragyogó csillag leszek.

Amikor a gyerekeim hallássérülésével kapcsolatban kérdeznek az emberek, mindig hétköznapi példákat mesélek. Nem kell ahhoz bloggernek vagy szónoknak lenni, hogy támogatólag lépjünk fel a jó ügyért. Legyen az a család, barátok, egy közösség, ha beszélünk róla, tanítunk, már elértük a célunkat. Hiszen pontosan ez jelenti a hallássérültek támogatását.

Ne féljünk használni ezeket a lehetőségeket, tippeket, ha valaki megkérdez bennünket a hallásvesztésről, hiszen a gyermekeink jelentik a jövőt, és fontos, hogy biztonságban, kellő önbizalommal, büszkén és bátran nőjenek fel ahhoz, hogy egészséges felnőttként majd ők is ugyanezt nyújthassák másoknak!