Számukra az egyes hangok rögzítését bizony hosszas gyakorlás, tanulási folyamat előzi meg, mivel nem hallják őket olyan jól. Akkor is így van ez, ha éppen egy gyerekről beszélünk.

Akinek nagyothalló, hallókészülékkel élő gyermeke van, az szinte biztos, hogy sokszor járt már hallással foglalkozó intézményekben, fejlesztéseken. Ezek nagyon hasznosak, ugyanakkor a kicsik számára fárasztó lehet, ezért nem árt, ha néha egy kicsit kevésbé tűnik számukra erőltetettnek, és játékosabbra, hétköznapibbra vesszük a figurát.

Így is lehet gyakorolni a hangokra való odafigyelést:
 

1. Menjünk ki! Minden gyerek szeret kint játszani a szabadban. A szobában erőltetett gyakorlatok helyett gyakran hasznosabbnak bizonyulhat, ha kimegyünk a gyerekkel a szabadba, és játék közben beszélgetünk hangokról, amiket hallunk magunk körül. Ősszel például lehet trappolni a ropogó, száraz levelek sokaságán keresztül, és megbeszélni, mit hallott, de az is jó, ha csak ülünk egy padon, és az elhaladó járművek eltérő hangját hallgatjuk. 
2. Menjünk vásárolni! Igen-igen, tudjuk, hogy egy kisgyerekkel bemenni egy boltba gyakran egy pokoljárással egyenlő: minden kell neki, mindent megnéz, és szinte garantált, hogy végül elkezd valamiért nyafogni. Csökkent hallású gyermek azonban fontos tapasztalatokat szerezhet egy ilyen szituációban. Különböző figyelmeztető hangokat hallhat, a pénztár zaját, ráadásul szóban meg is lehet kérni, hogy hozzon például almát, vagy tejet, így sok különböző dologra használhatja a hallását.
3. Autózzunk! Az autóról legtöbbünknek csak a monoton zúgás ugrik be, mint hangélmény, de nem csak ez van. Más hangja van az autónak, amikor beindítják, más gyorsításkor, lassításkor, kattog az index, hangosan szól a duda, esetleg megy a rádió, és a többi elhaladó kocsi zaját is lehet hallani. Ez kiváló alkalom arra, hogy kicsit finomodjon a gyerek hallása. Persze fontos, hogy menet közben beszéljük meg, mit hallott, illetve mit „kellene” hallania, így könnyebben tudja legközelebb azonosítani.
4. Otthon sem csak az előírt módon fejleszthetjük a gyereket. A fejlesztő gyakorlatok bizonyára fárasztóak és kissé unalmasak számára, de szerencsére teljesen hétköznapi tevékenységek közben is mód nyílik egy kis gyakorlásra. A konyhában hallhatja a gyerek a mosogatógép hangját, majd azt, ahogyan csipogással jelzi, hogy lejárt a program. A mikrohullámú sütő és jó hangos „ping”-gel jelzi, hogy megmelegítette az ételt, sőt, a sütő is jelezheti csörgéssel, hogy elkészült az ebéd. A telefon csöröghet, megszólalhat a csengő, lehúzhatjuk a vécét, szólhat a tévé, folyhat a csap, és még hosszasan lehetne sorolni. Ilyen esetekben mindig beszéljük meg a gyerekkel, milyen hangot hall, és az mivel jár, ezzel is rengeteget tanulhat.