Téves diagnózisok, félreértelmezett vizsgálati eredmények. Bár a család mindig hátországként támogatott, mi mégsem értettük, mi történik valójában. Nem elég, hogy mi nem értettük, arról sem volt fogalmunk, hogyan magyarázzuk el másoknak, hogy a gyerekünknek hallókészülékre lehet szüksége.

Anya, a gyereknek hallókészülék kell! De miért?
 

Azok a szülők, akiknek gyermeke hozzánk hasonlóan csak enyhébb hallásveszteséggel küzd, valószínűleg megértenek. Akár a szaknyelvet, akár az érthető, pontos meghatározást figyelembe véve nagyon nehéz megérteni, pontosan mit is jelent mindez. Hányszor, de hányszor álltam értetlenül kezemben a hallásteszt eredményével, mert egyébként meg azt láttam, hogy a gyerek hall. Emlékszem, amikor édesanyám megkérdezte tőlem: „Szívem! Mit jelent az, hogy a gyerek nem hall 25 dB-nél alacsonyabb hangokat?”

Hogy tisztázzuk a viszonyokat, megkérdeztem egy hallásszakértő specialistát, aki az alábbi „banán-periódusos rendszert” mutatta meg. Ez alapján már én is megértettem, és el tudtam magyarázni a családnak, mit jelent az enyhe (kis-közepes) típusú hallásveszteség, és pontosan mi az, amit ért a gyerek, és mi az, amit nem. 

Bevallom, végeztem egy saját tesztet, de az nem jött be igazán. Azt gondoltam, a suttogás alacsonyabb 25 dB-nél, így Lucy háta mögé állva odasúgtam neki, hogy: „Kérsz csokit?” Erre ő megfordult, és lelkesen rávágta: „Igeeen!” Szomorúan konstatáltam, hogy a tudományos kísérletem nem vezetett eredményre, így édesanyámnak még mindig nem tudtam elmagyarázni, mit is jelent az enyhe hallásveszteség. Ráadásul az alkalmassági vizsgálatot végzők is azt mondták, hogy amíg az audiológiai teszten nem látják, addig ők sem gondolják, hogy hallásvesztésről lenne szó. Most erre mit mondjak? Anyaként jó volt hallani, hogy: „Anyuka, ne aggódjon! A maga gyereke teljesen normális!”. A másik oldalon viszont az egész család totálisan össze volt zavarodva. De legalább ettünk egy kis csokit…

Türelemjáték
 

Három éves volt Lucy, amikor azt vettük észre, hogy a zajos környezetben nem ugyanúgy érzékeli a hangokat, mint mi. Csettintgettem az ujjaimmal jobbra-balra, hogy teszteljem, miközben féltem is, hogy nem fogja hallani. Mindez azonban megváltozott, amikor végül megkapta első hallókészülékét, amivel már egész máshogy hallotta a kutyánk lihegését, és a madarak csicsergését. Az élet hallókészülékkel egyáltalán nem azt jelentette számunkra, hogy Lucy nem hall. Éppen fordítva! Mi úgy éltük meg, hogy a gyerekünk végre tisztán hall! Az időzítés is tökéletes volt: az otthoni nyugalmi környezetet felváltotta az iskolai előkészítő, így a zajokhoz is szépen fokozatosan hozzászokott, a hallókészülék segítségével pedig minden fontos információt hallott. Így végre mi is megértettük, mint jelent az enyhe hallásvesztés.

Felvállaltuk a hallássérülést
 

Úgy döntöttünk, tudatosan felvállaljuk a hallássérülést, és felhagyunk a félelmeinkkel. Elsőként Lucy megerősítését és támogatását tartottuk fontosnak, majd megkértük, mondja el, mi hozná igazán lázba egy új hallókészülék kapcsán. Erre az volt a válasza, hogy egy lila, csillámos fülilleszték! Hiszen a kedvenc babája is csillogó rózsaszín hallókészüléket hord! Nem is volt kérdés…

Emlékszem az első sulis napja után odaállt a tanítója elé, és azt mondta: „Az én fülem másként hall, mint a tied, ezért nekem van egy csillogós lila hallókészülékem, hogy segítsen.” Mérhetetlenül büszke volt, így a saját kis önálló show-ját az összes nagyszülőnek, rokonnak és családi barátnak előadta.

Fontosnak tartjuk, hogy optimistán és természetesen kezeljük a helyzetet, illetve hogy rámutassunk a különbözőségekre. Mi ezt valahogy így csináljuk: „Nem látok olyan jól, mint te, ezért hordok szemüveget.” Vagy éppen így: „Az osztálytársad azért ül kerekesszékben, mert nem úgy mozog, ahogy te, a kerekesszék pedig nagyon sokat segít neki a mozgásban.” Olykor pedig így: „A barátod a suliban nem eheti ugyanazt az ételt, amit te is eszel, mert megfájdul tőle a pocakja.” 

Hát nem nagyszerű, hogy mindez bennünket is megoldásra késztet, és talán egy kicsivel jobbá, erősebbé formál?

De hogyan segítsünk másoknak, hogy megértsék gyermekünk hallásveszteségét?
 

Mindig nagyon nehéz elmagyarázni másoknak, mit jelent pontosan, hogy a gyerekünk hallásveszteséggel küzd. Ezzel gondolom, nem vagyunk egyedül. Viszont van három tipp, ami nálunk segített, hogy a család és a barátok könnyebben megértsék Lucy helyzetét.

1. A világ zajos

Próbálom elmagyarázni mindenkinek, hogy a világ az egy ilyen zajos hely, és amíg Lucy otthon, a csendes nappaliban esetleg tökéletesen hall, addig a kinti világban neki ez igazi kihívást jelent. Így, miután nem szeretnénk, hogy a porontyunk bármiből is kimaradjunk, muszáj minden szót hallania.

2. Miért kell a kicsiknek mindent hallani?

A gyerekek folyamatosan tanulnak, ezért mindent hallaniuk kell. Bár sokszor noszogatni kell Lucy-t is, hogy tegye vissza a hallókészülékét, erre a családot is, és a tanárokat is finoman mindig emlékeztetjük.  A legjobb, amit tehetünk, hogy megosztjuk a szükséges tudnivalókat környezetünkkel, hiszen nagyon fontos, hogy az információ tökéletesen jusson el a gyerekekhez. Az élet nehéz, és a különböző szituációk miatt fontos, hogy a hallókészülék a gyerekeknél is mindig helyén legyen.

3. Az önbizalomépítés szerepe

Legtöbbször saját történetekkel meséljük el környezetünknek, miért fontos a gyerekek pozitív megerősítése, és hogy milyen módon segít a hallássérült kicsik életének teljessé tételében. A gyerekeknek van miért aggódniuk bőven. Ne egy csilli-villi lilás-rózsaszín hallókészülék jelentse hát számukra a problémát!