Akár egy pingpong meccsen
 

Sulitárs 1 mond valamit. 

Sulitárs 2 válaszol. 

Én meg csak forgatom a fejem remélve, hogy látok is valamit abból, amiről dumálnak. 

Sulitárs 3 bekapcsolódik. 

Ismét forgatom a fejem, de mire bármit is látnék, Sulitárs 2 megint mond valamit. 

Mindenki nevet.

Én meg csak állok leragadva az első mondatnál, amit Sulitárs 1 mondott – és még mindig az elrepült szó-labdát keresem, hátha valahol még elkapom. Mintha lenne rá bármi esélyem, összeszedem minden bátorságom, és felteszem a kérdést: „Miről beszéltetek, srácok?” 

És jön is a válasz: „Ahh, semmi extra. Majd később elmondjuk.” 

És ezzel a buli megdöglött.

Egyszerűen utáltam ezt a választ. Ilyenkor legszívesebben elsüllyedtem volna egy kellően mély, szép sötét verembe.

Velem aztán nem szúrtok ki
 

Egy idő után megtanultam, hogyan tudok teljes értékű tagként részt venni a társasági beszélgetésekben. Nem mondom, hogy értettem is, amiről szó volt, de a terv látszatra tökéletesen bevált: Mosolyogtam, amikor kellett, és nevettem, amikor a többiek kacarásztak. Mindeközben imádkoztam, hogy senki ne kérdezzen tőlem semmit…

Elvoltam ezzel egy ideig, majd amikor tinédzserként siket lettem, meg kellett tanulnom irányítani magam körül a világot, mert a hallókészülékem nélkül többé már semmit sem hallottam. Ma már ha megkérdeznek, azt szoktam mondani, hogy a siketség a legjobb dolog, ami csak történhetett velem, mert amikor egyik reggel felkeltem, úgy döntöttem, hogy inkább ezt a klassz utazást választom ahelyett, hogy csak félig éljek. Azóta sem bántam meg a döntésemet, mert rengeteg hasznos és kreatív dolgot megtanultam arról, hogyan működjek társaságban. Íme, néhány ezekből.

9 tipp: hallássérültként hogyan beszélgess társaságban
 

1. Ha egy új csapathoz csatlakozom – akár egy rendezvényen, akár egy találkozó keretében -, igyekszem korábban érkezni, hogy tudjak beszélni az esemény, vagy a társaság vezetőjével.

2. Úgy foglalok helyet, hogy szemben legyek az előadóval, legalábbis jól lássam, amit mond.

3. Használom a „My Ear” applikációt, ami írott szöveggé konvertálja az elhangzott beszédet. (Az applikáció egyelőre még ugyan csak angol nyelven érhető el, de érdemes kipróbálni például a Recognizer applikáció-t is, ami már a sok-sok idegen nyelv mellett a magyart is tökéletesen felismeri és fordítja, emellett plusz szolgáltatásként a szöveg Word-dokumentumba is exportálható, vagy akár tovább is osztható.) Az app mellett gyakran használom a Roger Pent is, ami nagyon hasznos kiegészítője a szájról való olvasásnak, egyben trenírozza az agyamat is, hogy még profibb legyek ebben.

4. Megkérem a társaságot, hogy az éppen felszólaló legyen kedves felemelni a kezét, így azonnal be tudom azonosítani, kire kell majd figyelni. 

5. Ha elvesztem a beszélgetés fonalát, felteszem a kérdést: „Most arról beszélünk, hogy …?” vagy pedig „Valaki lenne olyan kedves és megtenné, hogy összefoglalja nekem az elhangzottakat?”

6. Felállok, és közelebb megyek a beszélőhöz. Néha meglepődnek, de gyorsan tudomásul veszik, hogy én simán teszek magamért és azért, hogy jobban halljam a többieket, ezért a társaság tagjai is sokkal elfogadóbbak, és mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy ne maradjak le az információkról.

7. Néha megkérek valakit, hogy felsorolásszerűen gépelje a laptopomon, miről folyik éppen a szó.

8. Ha leragadok egy szónál, mert nem értem, megkérek valakit, hogy betűzze le.

9. Összegyűjtöm, amit nem értettem, és a beszélgetés végén – vagy időszakosan - megkérem a társaságot, ismételjék el ezeket, és segítsenek tisztázni, amit valamiért nem értettem.

Amikor először mentem ebédelni a sógornőimmel, az maga volt az őskáosz. Pedig egyszerűen csak nem tudták, mire van szükségem ahhoz, hogy én is könnyen bekapcsolódhassak a beszélgetésbe. Egyszer aztán elmondtam nekik mindazt, amit a velem való beszélgetéshez tudniuk kell, és szinte varázsütésre meg is változott minden. Azóta kifejezetten élvezzük a rendszeres csajos csevejeket. Még én is.