A kutatók az összehasonlításhoz 2013-1014 évi adatokat használtak fel, ahol 1336 időskorú, 65-85 év közötti hallássérült felnőttet vizsgáltak, ahol a kutatásba bevontak csupán 45%-a viselt hallókészüléket. Ahogy a tanulmány készítése során egyre mélyebbre kutattak, úgy azt is megállapították, hogy a hallókészüléket viselők 2%-a ritkábban látogatta a kórházat, vagy került a sürgősségi osztályra. A kórházban töltött idő szintén egy nappal lerövidült a hallókészüléket viselők esetében, mint azoknál, akik bár hallássérültek, de nem viselték a hallástechnológia vívmányait.

Egészségügyi kör(kór?)kép
 

A tanulmány szerint a hallásvesztés a harmadik legelterjedtebb krónikus egészségi állapot az idős emberek körében, amihez számos negatív egészségügyi és társadalmi probléma is kapcsolódik. A magas vérnyomás és a diabétesz a hallássérülést illetően gyakran jelent fokozott kockázatot, de a kutatás során ezeket a problémákat nem észlelték az időseknél, vagyis feltételezhető, hogy a hallókészüléket viselők egészségesebb és aktívabb életet élnek.

Gazdasági szempontból nézve az alacsonyabb számú kórházi vizsgálat a költségeket tekintve is számottevő, hiszen vizsgálatok híján a kórháznak is több pénz marad a zsebében, és a páciensek is megspórolják az utazással kapcsolatos kiadásokat és a ráfordított időt. A kutatások során azt is megállapították, hogy a hallókészüléket viselők között gazdasági különbség is fennáll: a magasabb jövedelemmel rendelkezők jellemzően sokkal inkább hordanak hallókészüléket, mint az alacsonyabb társadalmi-gazdasági szinteken élő idős hallássérültek.

Egyéb tényezők
 

Habár az adatok azt mutatják, hogy a hallókészüléket viselő időskorúak ritkábban veszik igénybe az egészségügyi ellátást, figyelembe kell venni más, egyéb tényezőket is. A hallásvesztés az egyik leggyakoribb probléma a 65 év feletti korosztály esetében, a hallókészülékek beszerzésének és cseréjének egészségbiztosítási támogatása ezzel sajnos mégsincs arányban, amelyet a kutatások is igazoltak. Az egy évnyi időszakot vizsgálva ugyanis átlagosan nem mutattak költségmegtakarítást azoknál, akik hallókészüléket viseltek, még úgy sem, hogy ritkábban vettek igénybe egészségügyi ellátást, vagyis hiába spóroltak az utazáson, annál jóval magasabb összeget fordítottak a hallókészülék beszerzésére és magára a hallásvédelemre.

A vizsgálati eredmények nem csupán a hallókészülékkel kapcsolatos költségekre vonatkoznak, de kiterjednek a hallássérüléssel kapcsolatos kiadásokra is, amely szerint a hallásvesztés ugyanúgy hatással van az egyén gazdasági helyzetére mint az egészségére és általános közérzetére, vagyis a hallásvesztés nem csupán pénzügyi, de mentális hatásokat is gyakorol ránk, befolyásolva ezzel mindennapjainkat.

A kutatók következő lépése, hogy ugyanezt a témakört ne csupán egy év viszonylatában, de hosszú távon is vizsgálják. Terveik szerint egy öt évet felölelő adatmennyiség segít majd számukra jobban megérteni a hallókészüléket viselők egészsége és a hallókészülékekkel kapcsolatban felmerülő költségek közötti kapcsolatot.