Megan Angharad Hunger, a 19 éves fuvolaművész jó példa arra, hogyan képes egy zenész ledönteni a korlátokat és megmutatni a siket és hallássérüléssel küzdők számára, mennyiféle módon élvezhetik a zenét. Megan Welshben született, és bár a szülők csak hordozzák a hallássérülésért felelős géneket, ő enyhe kétoldali hallássérüléssel jött a világra, amit csak hét éves korában diagnosztizáltak. Jelenleg hallókészüléket visel, a kommunikációt pedig beszéddel és szájról olvasással oldja meg, illetve tanulja a brit jelnyelvet.

A zene mesés világa
 

Visszaemlékezve a zenével való első találkozásra, Megan a fuvola varázslatos hangjáról mesél. A hang azonnal megragadta a figyelmét és azt érezte, ezt ő is meg akarja tanulni. A zongora és a szaxofon mellett így kezdett el fuvolázni 9 évesen. Meghatározó élmény volt számára, amikor sikeres fuvola vizsgát tett, hiszen ez mai napig óriási eredményt jelent a siket lánynak.

Most, hogy már egyetemre jár, a zene ugyanúgy részét képezi életének. Megant a nemzetközi Siket Szövetség beválogatta egy éppen folyamatban lévő projektjébe, melynek keretében 24 brit siket fiatal zenél, táncol és vesz részt workshopokon, melyet olyan siket szakemberek tartanak, mint amilyen a híres siket fuvolaművész, Ruth Montgomery. A közös munka a hírességgel arra sarkallja Megant, hogy összehasonlítsa tapasztalatait, újabb technikákat sajátítson el, és motiválja őt abban, hogy a jövőben is fejlessze zenei képességeit.

„Ruth csodálatos és fantasztikus élmény vele beszélgetni! Mindketten a régi hallókészülékünket viseljük fuvolázás közben, mert az új kütyüink kicsit megőrülnek a fuvola magas hangjaitól. Lenyűgözött, amikor elmesélte, hogy hallókat tanít fuvolán játszani. Ruth kétségtelenül a legnagyobb példa lett számomra a siket fuvolisták között. Néhány évvel ezelőtt ugyan volt szerencsém inspirálódni a szintén siket, ütőhangszereken játszó Evelyn Glennie-től is, úgyhogy azt hiszem, tényleg igazi mázlista vagyok!

Ezek a kurzusok értékes lehetőséget kínálnak arra, hogy hasonló érdeklődési körű siket emberek találkozzanak és megismerjék egymást, de az előadói készségek fejlesztésében, vagy akár a zeneszerzésben is gyakorlatot szerezhessenek. „A workshopokon remek lehetőség nyílt arra, hogy más, szintén lelkes siket zenészeket ismerjek meg, és tisztán lássam, hogy a siket és hallássérült emberek valóban bármire képesek, ha megkapják a kellő támogatást és bátorítást!” – mesélte Megan a rendezvényről. 

Kihívásokkal szemben
 

Ezek az eredmények természetesen mind a kihívások sikeres leküzdésének eredményei, amivel Megan akkor nézett először szembe, amikor egyetemre ment. Az Észak-wales-i kisvárosnak számító Gwynedd-ből beköltözni a Cardiff Egyetemre hatalmas lépést jelentett számára. Maga a költözés, az új hely, a környezet, az új emberek megismerése, mindez hallássérüléssel fűszerezve, különleges próbatétel elé állította őt.

„Meg kell kérnem az embereket, hogy ne mormogjanak, és hogy ismételjék el, amit mondtak, de ha nem ezt teszem, akkor össze kell szednem minden bátorságomat és elmondani nekik, hogy hallássérült vagyok. Az előadók mindegyike viseli a vezeték nélküli Roger Pent, ami a mikrofonos rendszeren keresztül segíti a hallásomat. Az egész nagyon klassz, és bár jelenleg gyógyszerésznek tanulok, szeretnék emellett továbbra is zenélni és rendszeresen játszani.

A hangok tuningolása
 

A másik kihívás a zene kapcsán a hangolás, ami a teljes zenei élményt meghatározza. Amennyiben ehhez megfelelő technológiai támogatás társul, az nagyon szerencsés, hiszen hosszú távon segíti a zenélést. A siket zenészek esetében ez úgy néz ki, hogy a hangoló gép mutatja, ha túl hamis vagy éles a hang, így ez alapján Megan szabályozni tudja a levegővételt fuvolázás közben. „Enélkül soha nem tudnék így játszani, mint most, és fele ennyire sem élvezném, hiába a számtalan óra, amit gyakorlással töltöttem, hogy tökéletesítsem a hangokat vagy egy teljes dalt.”

Az akadályok ellenére Megan sosem veszítette el lelkesedését és kitartását annak érdekében, hogy elérje kitűzött céljait. Bár elcsépeltnek tűnhet, a zene számára a világot jelenti. Valamit, ami igazi szenvedély, ami a kottába jegyzett hangjegyekből érzéseket formál és a zene hangján végül egy teljes történetet elmesél. Hallássérültként természetesen többet kell dolgoznia mint halló zenésztársainak, de hisz abban, hogy ez segíti majd őt igazán elismert fuvolistává válni.

A zene látható
 

Ezek a megmérettetések segítettek azt is felismerni, hogy a zenéléshez nemcsak halló, de látási képességeit is használja, és bár különböző módon, de a zene mégiscsak egyenlő lehetőséget biztosít ahhoz, hogy azt mindenki képes legyen élvezni. Ahogy Megan visszaemlékszik a zenekari előadásokra, ahogy figyelte a karmestert, ugyanúgy érezte a szenvedélyt annak mozgásából, amit éppolyan élénknek látott, mint amilyen maga a zene is volt. A zenészek a szívüket-lelkület beleteszik a zenélésbe, és ez látható a testtartásukon, mozgásukon és az arckifejezésükön is, amit aztán saját magán is megfigyelt. „Az emberek sokszor mondják, hogy táncolok, miközben zenélek!” – meséli a lány széles mosollyal az arcán.

A muzsika margójára
 

Megan szeretné, ha tevékenysége más siket és hallássérüléssel élőt is zenélésre inspirálna, amit szerinte sosem késő elkezdeni. Azt mondja, a siket emberek minden olyan dologra képesek, amire a hallók is. A zene egy olyan egyetemleges és gyönyörű önkifejezési forma, amit mindenkinek joga van gyakorolni, ezért sosem szabad hagyni, hogy bárki negatív befolyásolása elrémisszen, vagy lebeszéljen róla. Egy hangszert megismerni és megtanulni játszani rajta hosszú idő, és sok-sok türelmet igényel, de megtérülő befektetés, ha az ember szívét-lelkét beleadva ezzel megvalósíthatja saját álmait. Hiszen ahogy mondani szokták: Gyakorlat teszi a mestert!