Az amerikai tinédzsereket górcső alá véve azt állítják a kutatók, hogy még ha 2007-2008 között volt is kiugró növekedés a hallássérült tinik körében, a 2010-es adatokat összevetve az 1988-as számokkal, a vizsgálati eredmények – a speciális szegmenseket kivéve - mégsem mutatnak erre vonatkozóan túlzott gyakoriságot az eltelt évtizedek alatt. De vajon melyek ezek a specifikus csoportok?

A kutatók állítása szerint azoknál a fiú tinédzsereknél, akik három, vagy annál több alkalommal szenvedtek valamilyen fülbetegségben, valamint az etnikai kisebbséghez tartozók, illetve az alacsony társadalmi és gazdasági háttérrel rendelkezők esetében nagyobb arányú hallásvesztés volt megfigyelhető. Miután az eredményeket a további, mélyebb rétegű kutatások befolyásolhatják, ezért mindenképpen szükséges volt a részletes vizsgálat.

Ki-mit-hall?
 

A kutatás eredményét több ezer, 12-19 év közötti, fiatal amerikai bevonásával, és két évtizednél is hosszabb idő alatt végezték kor, nem, demográfiai adatok, és különböző rizikófaktorok (pl.: zajoknak való kitettség, zenehallgatás fejhallgatón keresztül, hallásvédő eszközök alkalmazása, és a fülbetegségek kórtörténetei) figyelembe vételével.

A kutatók nem találtak egyértelmű összefüggést a hallásvesztés és a zajnak való kitettség között. Állításuk szerint, hiába növekedett a zajszint, azt azzal egyidőben csökkentette is a hallásvédelmi eszközök használata. Az etnikai kisebbség, valamint a nehéz gazdasági helyzetben élők között viszont kimutatható volt a hallássérülés kockázatának növekedése.

A gyerekek és a tinédzserek közti hallásvesztés akár a nyelvek, akár a beszéd fejlődését is eredményezhetik. A nem diagnosztizált hallásvesztés ezzel szemben akadályt jelenthet a tanulmányokban, a munkavégzés során, és a társadalmi élet különböző erületein is. 

Ezért is fontos, hogy éves orvosi vizsgálatainkba beépítsük a hallásvizsgálatot, ahol audiológus szakember teljes körű vizsgálatot végezve állapítja meg hallásunk épségét, valamint nyújt szakértő segítséget esetleges hallássérülés esetén.