Amire vágyott, azt nem tehette, és amivé válni akart, az nem állt módjában. Hallásvesztése kizárta őt a társasági életből, és a rendőri pályát is hiába tűzte ki célul, más területet kellett választania. És egyik sem segített az önbecsülésén.

Egy nap azonban fényképezőt ragadott, mert rájött, hogy tulajdonképpen nincs is szüksége különösebb kommunikációra ahhoz, hogy az üzeneteit és gondolatait megértsék. Hiszen amikor fényképez, vagy épp egy kiállításra készül, tulajdonképpen minden egyes fotó elmeséli a saját önálló történetét.

A siket fotós
 

Habár Michael hallássérülésével kapcsolatos élményei változóak, személyiségének meghatározó részeként tekint siketségére. Akár egy motiváló tényező, ami a fotózás iránti vágyat fejleszti benne még erősebbre. És hogy honnan jött a fotózás ötlete? Az unalom nagy úr. A barátok messze laktak, különböző részein a világnak, így muszáj volt találni valami elfoglaltságot, ami végül átalakult szenvedéllyé.

A fotózás témája a vadon világa, az állatok, a természet, az épületek. Embereket nem fotóz, azt mondja, az túl macerás. Időpontot egyeztetni, ruhát, hajat, sminket, pozíciót, fényeket beállítani… Ez túl bonyolult. A vadonban nincs ez a szöszmötölés, egyszerűen ha úgy érzi, csak fogja a kameráját és amikor valami ellenállhatatlant lát, néhány kattintással megörökíti.

Michael esete a hallókészülékkel
 

Öt hónapos volt, amikor diagnosztizálták hallássérülését, a hallókészülék viselése számára azonban mégis teljesen egyedi dolog. Édesanyja audiológus, így lehetősége volt már egészen kiskorától kezdve kipróbálni a különböző hallókészülékeket. Az eddigi legjobb, amiket most is használ, a Phonak hallókészülékei. Nem csak azért, mert jól néz ki és dizájnos a kivitelezésük, de zajszűrés tekintetében is az eddigi legjobb választás, illetve nincs benne az a jól ismert, idegesítő „robot” hang.  A fotós „hivatalos” munkahelye az a hallókészülék szaküzlet, ahol édesanyja is dolgozik. Recepciósként egész nap telefonokat kapkod, emberekkel beszélget, így ahhoz, hogy válaszolni tudjon a kérdésekre, vagy időpontot tudjon egyeztetni a páciensekkel, fontos, hogy tökéletesen hallja, amit a telefonban mondanak. Különböző emberekkel beszél szinte reggeltől-estig, így fontos, hogy értse az akcentust, követni tudja a beszéd sebességét, és hogy az értést ne zavarja a telefon esetleges zöreje.   

Sokan kérdezősködnek hallásvesztéséről; mikor és hogyan történt, hogyan élt meg bizonyos helyzeteket, de a legtöbb érdeklődést mégis a jól látható hallókészüléke váltja ki. Michaelt nem érdekli, mennyire szembetűnő, hogy hallókészüléket visel, mert a legtöbb ember igazából ezt észre sem veszi, és egyébként is. Miért is hagyná, hogy bárki furcsának tartsa a fülén viselt kütyüjét, amikor ez nagyjából olyan, mintha szemüveges lenne? Büszkén viseli, és ha valaki rákérdez, arra úgy tekint, mint egy lehetőséget az ismerkedésre, beszélgetésre.

A Michael Cook fotókiállítás
 

A siket fotós következő kiállítása a nagysikerű első folytatásaként „The Wild Beast Project 2” címmel kerül megrendezésre. A kiállítás célja, hogy közelebb hozza a vadak életét, harcait, és hogy tanúbizonyságot adjon arról, milyen az élet a vadonban, és fogságban. A kiállítás rávilágít arra is, hogy szükségleteink és vágyaink tulajdonképpen az állatokéval azonosak, illetve rámutat, hogy az állatiasodott emberből hogyan alakulnak ki majdhogynem újabb állatfajták. Érdekes rendezvény előtt állunk, érdemes az október 23-i napot szabaddá tennünk.