A kezeletlen halláskárosodás csökkenti az életminőséget idős korban

Budapest, Hungary
A kezeletlen halláskárosodás csökkenti az életminőséget idős korban

Ha a halláskárosodással nem foglalkozunk, a hallásunkat fokozatosan elveszítjük. Ennek következtében azt vehetjük észre, hogy egyre elszigeteltebbé válunk, hiszen egyre kevésbé fogjuk meghallani a környezetünket, nem fogjuk érteni a körülöttünk zajló beszélgetéseket, sőt, egy idő után azt sem, ha kifejezetten hozzánk beszél valaki. 

Így nem csoda, hogy az ember egy idő után befordul, és nem is szívesen megy társaságba, hiszen minek? Nem tud egy jót beszélgetni sem.Nos, ez igen gyakran történik meg idős emberekkel, gyakrabban, mint hinnénk. Az időskori halláskárosodás ugyanis korántsem ritka jelenség, azonban nem nagyon szoktak foglalkozni vele, mondván, normális, hogy ahogy öregszünk, romlik a hallásunk. Az arra hajlamosaknál valóban elkerülhetetlen ez a jelenség, ugyanakkor az semmiképpen sem igaz, hogy nem kell vele foglalkozni – az idős emberek is megérdemlik, hogy jól halljanak, rendesen tudjanak kommunikálni a szeretteikkel. És erre van is mód.

Tanulmány is bizonyítja a befordulást
 

Finnországban készült egy tanulmány, melyben összesen 849 felnőttet vizsgáltak, mindannyian 75 és 90 év között voltak. A két éven át tartó kutatás során kiderült, hogy a hallásvesztéssel élő idősek nagy része nem hódol a hobbijának, és nem jár el például szórakozni semmilyen formában, mint korábban, sőt, nagy részük a mozgásterét is korlátozza, és csak a házához közel eső helyekre merészkedik el. Azok az idősek, akiknek jó volt a hallásuk, lényegesen aktívabbak maradtak.

Más tanulmányok arra mutatnak rá, hogy azok az idősek, akik halláskárosodással élnek, lényegesen jobb életminőséget tudnak produkálni, ha használnak hallókészüléket. Több kutatás is bizonyította már, hogy a rosszul halló, és emiatt bezárkózott idősek hirtelen újra nyitnak a világ felé, amint ismét elkezdenek hallani. Ez is alátámasztja, hogy bizony érdemes az időskori hallásvesztéssel komolyabban foglalkozni, hiszen attól még, hogy valaki már nem fiatal, jár neki a minőségi élet.
 

De mi az oka a befordulásnak?
 

A fenti kérdésre a rövid válasz a félelem. Ezek az emberek érzékelik, hogy egyre nehezebben értik meg a környezetüket, egyre problémásabb számukra egy olyan hétköznapi tevékenység is, mint a bevásárlás, mert nem értik az eladót. Kellemetlennek érzik, hogy többször vissza kell kérdezniük, szégyellik magukat, ezért döntenek úgy, hogy inkább otthon maradnak, és csak oda mennek el, ahová feltétlenül muszáj. Igyekeznek minél kevesebbet kommunikálni, így viszont teljesen elszigetelődnek.

Sajnos az idősebbek sokszor saját maguk legyintenek a hallásvesztésre, és mondják azt, hogy nekik már nem kell hallókészülék. Számos esetben csak a család unszolására hajlandóak végül beadni a derekukat, és segédeszközt használni. Ha pedig ez megtörténik, gyakran elég komolyan meglepődnek azon, hogy milyen mértékű a probléma – addig ugyanis, amíg nem hallanak jobban például hallókészülék segítségével, sokszor fel sem tűnik nekik, hogy milyen súlyos a gond.