A fotós nem hall. Pedig a képek beszélnek.

Budapest, Hungary
A fotós nem hall. Pedig a képek beszélnek.

A fotós Dalton Stiles egyedi képeivel mutatja be saját élményeit, amit enyhe kétoldali idegi halláscsökkenésének kalandos útja során szerzett. Ez inspirálta őt arra, hogy a fotók erejét felhasználva legutóbbi sorozatát „Hallasz?” címen mutassa be és meséljen életéről hallóknak és hallássérülteknek egyaránt.

- Kirsten Brackett írása

A kezdeti nehézségek
 

Habár Dalton hallássérüléssel született, egészen 6 éves koráig erre senki sem figyelt fel. Saját magának sem tűnt fel, hogy probléma lenne a hallásával, a beszéde is akadálymentes volt. De ahogy nőtt és idősödött, a rendre előforduló fülgyulladások hatására a szülők azt vették észre, hogy Dalton egyre hangosabban beszél és a televízió hangereje is konstans növekedésnek indult még akkor is, amikor nem volt gyulladásban hallójárata.

Az édesanyja audiológushoz vitte, de csak a második orvos állapította meg Dalton hallásvesztését. A fiú tökéletes szájról való olvasásával mindenkit átvert, senkinek nem tűnt fel, hogy valójában alig hall. Hat éves volt, amikor megkapta első Phonak hallókészülékét, ahol a legfontosabb számára az volt, hogy lehetőleg láthatatlan legyen a kütyü, mert nem akart különbözni a többi gyerektől a suliban. Ettől függetlenül hihetetlenül boldog volt, amikor meghallotta az első hangokat: az autón koppanó esőt és a ventilátort a másik szobából, bezárt ajtón keresztül.

Az új hangok és maga a hallás élménye megváltoztatta és kétségtelenül pozitív irányban befolyásolta Dalton életét. Új barátságok, új kapcsolatok születtek, és még ha furának is érezte magát hallókészüléke miatt, úgy fogta fel, akár egy küldetést, hogy kedvességgel és még nagyobb tisztelettel kezeljen emiatt másokat is. Ez a küzdelem megtanította őt arra, hogy olyan gyerekekkel is barátkozzon, akik különböznek a többitől. Mint amilyen különcnek ő is tartotta magát. Ez a fajta hozzáállás segített meglátni másokban a szépet és a jót, és rájött arra, hogy ez az, amit valamilyen módon meg akar mutatni másoknak is.

Göröngyös út a fotós karrierig
 

Dalton már fiatal kora óta érdeklődött a művészetek, azon belül is a rajzolás és a festészet iránt, ami egyenes utat jelentett számára az első fényképezőgépének megszerzéséig, majd a fotózás gyakorlásáig. A fiú elhivatottan kattogtatott folyamatosan fejlesztve tudását és képességeit nyolc éven át, amiben segítségére volt az iskolai fotós oktatás. Mára fotográfus végzettséget szerzett és művészeti diplomát, aminek központjában a fotózás, azon belül pedig a portréfotózás áll.

Dalton ezzel megvalósította gyerekkori álmait, hiszen már a régi családi képek nézegetése közben is arról ábrándozott, hogyan lehet elkapni az emberek mozdulatait, kifejezni érzéseiket a művészet útján. Most, hogy mindehhez kellő tudást és gyakorlatot szerzett, pontosan látja, hogy ezek a múltbéli élmények vezették őt álmai megvalósításához.

Hallasz?
 

Dalton jelenleg a „Can you hear me?” névre keresztelt portrésorozatán dolgozik, ami az egyént magát mutatja be fiataltól egészen az időskorúakig. Olyan emberekről szól, akik hallássérüléssel küzdenek, hiszen célja, hogy megmutassa és megismertesse az emberekkel azokat a helyzeteket, amelyeket hallássérültként ő maga is átélt. A fotózás során sokat beszélgetnek az küzdelmekről, a motivációról, a kudarcokról és a sikerekről, ami segíti őt abban, hogy különböző módon ábrázolja, mennyiben változtatja meg és befolyásolja a hallássérülés egy ember életét.

A fotós és modelljei között erős a kapocs, ami egyrészt azért fontos, hogy az emberek megnyíljanak neki, ezáltal olyan képek készülhessenek, amelyek valóban személyesek és elgondolkodtatják a közönséget. Dalton fotósorozatával azt reméli, hogy eljut majd mindazokhoz, akik érintettek a témában, és pozitív érzésekkel tölti majd el őket. A képekkel szeretné elérni, hogy inspirációt, motivációt adjon másoknak, és felhívja az emberek figyelmét a hallássérült társadalom hétköznapjaira. 

Hiszen ahogy mondja, a szeretet különlegessé és egyedivé tesz. Ha követjük az álmainkat, bármi is legyen az, és fogyatékosság helyett képességként tekintünk hallássérülésünkre, mindent megtehetünk, amire csak vágyunk. A hallás hiánya Dalton esetében jobb látást fejlesztett, ami képessé teszi őt arra, hogy a kamera segítségével apró részleteiben mutassa meg a számára fontos dolgokat. Mert igazán az emberi kapcsolatok értékesek, és ha metaforikus értelemben is vesszük, nem kell, hogy halljuk egymást ahhoz, hogy meglássuk a másikban a jót és a szépet.