Akinek egészséges a hallása, és az élete része, sok tevékenységet el sem tud képzelni nélküle – ennek megfelelően hajlamos azt képzelni, hogy sok dolgot valóban nem is lehet csinálni hallás nélkül. Pedig lehet, legfeljebb egy kis plusz tanulás, alkalmazkodás kell hozzá. Egy másik réteg pedig irreális dolgokat vár a siketektől, és ez szintén tévképzeteken alapul.

Milyen tévhitek is ezek?
 

1. A siketek nem vezethetnek autót. Ez nem igaz. Csupán a szemükre támaszkodva is vezethetnek. A titok nyitja, hogy egy kicsit jobban oda kell figyelniük a környezetükre, gyakrabban kell körülnézniük, de minden további nélkül vezethetnek.
2. A jelnyelv univerzális. Ez sem így van. Mint ahogy minden országban eltérő nyelvet beszélnek az emberek, úgy a jelnyelv is országonként változik. Nem létezik egy nagy közös siket nyelv.
3. A siketek tudnak szájról olvasni. Részben igaz. Egyes siketek valóban jók ebben, de nem mindegyik! Ezt minden siketnek külön meg kell tanulni, és egyáltalán nem könnyű, így hiba lenne ezt a tudást mindegyiküktől elvárni.
4. A hallásvesztés csak az öregeket érinti. Sajnos ez tévedés, a fiatalok hallása is romolhat, betegségek, balesetek, illetve környezeti hatások következtében is.
5. A hallókészülék tökéletesen korrigálja a hallást. Egyelőre sajnos nem tart ott a technika, hogy azt mondhassuk, a hallókészülék olyan, mint a szemüveg, és minden hibát korrigál. Bár lehetővé teszi a hallást, nem olyan minőségben, mint ahogy egy jól halló ember hall.
6. A siketség örökletes. Nem feltétlenül, bár tény, hogy vannak genetikai tényezők is. Siketeknek is születhet halló gyermeke, de jól halló szülők gyermeke is lehet siket, semmire sincs garancia.
7. Ha hangosan beszélsz, a siket ember hallja. Vannak, akik nem tudnak mit kezdeni egy helyzettel, ahol siket emberrel kell beszélgetni. A kommunikáció könnyítése céljából sokan hangosabban kezdenek beszélni – holott ezzel az égvilágon semmit nem érnek el.