Hogyan koordinálom a mindennapokat, vigyázzak a gyermekeimre, ha nem hallom őket?

Rengeteg alkalommal hagyatkozunk a hallásunkra gyerekfelügyelet közben: amikor kiszaladunk berakni egy mosást, vagy megkeverni az ebédet, a fülünket hegyezzük, hogy éppen mit csinálnak. Siketként ez nem lehetséges, folyton a két szemünket a gyerekeken kell tartani. És ez csak egy a sok nehézség közül, amivel napi szinten kell szembenézni.

Sosem lehetnek háttal
 

Ha a szülő hallássérült, a gyerekeknek is elég korán meg kell tanulniuk ehhez alkalmazkodni. Persze nem arra kell gondolni, hogy nagyon korlátozva lennének, erről szó sincs, csak máshogy kell, hogy megszokjanak bizonyos dolgokat. Nem kiabálhat át például a lakás egyik helyiségéből a másikba, hogy „Anya gyere!”, mert anya nem fogja hallani. Mindenért oda kell mennie az anyukájához, ha szeretne valamit. Ha a szülő szájról olvas, a gyereknek jól kell tudnia artikulálni, és meg kell szoknia, hogy mindig nézzen rá, amikor beszél hozzá, ne legyen tele a szája, ne motyogjon, ne forduljon el beszéd közben. Kellő odafigyeléssel ezek hamar megtanulhatók, ha a gyerekek eleve ebben nőnek fel, nem okoznak különösebb problémát.

Fokozott éberség
 

Nem könnyű az sem, hogy a gyerekeket kisebb korukban éjszaka nem hallja a szülő, ha felébrednek. Ha a másik szülő hall, akkor nincs gond, de ha nem, vagy egyedül van az érintett a gyerekekkel, akkor fokozott éberség szükséges. Itt is képbe kerül, hogy a gyereknek meg kell szoknia bizonyos dolgokat: nagyobb gyereknek kiabálás helyett tudnia kell éjszaka is, hogy oda kell mennie, ha szeretne valamit. Hallássérültként is meg lehet oldani a mindennapokat, csak egy kis odafigyelés szükséges hozzá, és a gyerekek tudatos szoktatása a helyzethez már egészen pici koruk óta.