A hallókészülékek ezen a területen nagyon komoly áttörést jelentettek, de nem elhanyagolható az emberek felfogása sem. Az ugyanis, hogy egy hallássérült ember élete hogyan alakul, nagyban függ a közvetlen környezetétől is: ők hogy állnak hozzá, hogyan segítenek neki. Sokszor azonban a környezet nem nagyon tudja, mire számíthat, mit várhat, ebből pedig adódhatnak nehéz helyzetek.

Mit ne tegyél, ha hallássérülttel kommunikálsz?
 

1. Ne várj extra képességeket! Ne feltételezd automatikusan, hogy az illető tud szájról olvasni, és különösebb nehézség nélkül meg fog érteni. Még ha birtokában is van ennek a tudásnak, sokat segít, ha artikulálsz, és közvetlenül felé fordulsz beszéd közben. Legjobb, ha az ilyesmire rákérdezel.
2. Ne feltételezd automatikusan, hogy tud beszélni! A siketeknek hatalmas munka megtanulni beszélni. Ez teljesen érthető, hiszen a legtöbb ember a hallás segítségével sajátítja el a beszéd képességét, ez az eszköz azonban nekik nem áll rendelkezésre. Nem mindenki tudja, akarja megtanulni a beszédet, ezért nem biztos, hogy akivel éppen kommunikálsz, beszél is.
3. Ne mondd, hogy „nem érdekes”. Persze, nyilván fárasztó lehet kicsit, hogy többször is meg kell ismételned egy-egy mondatot. De képzeld magad a másik fél helyébe: neked jól esne, ha lemaradsz a beszélgetésben, és mikor visszakérdezel, csak legyintenek, hogy „nem érdekes”? Tiszteld meg ennyivel a másikat!
4. Ne kiabálj! Egyrészt kissé megalázó, másrészt teljesen felesleges a kiabálás – ez általában nem segít a mondanivaló megértésében. Ha viszont nem hadarsz, és szépen, tagoltan beszélsz, rendesen artikulálva, az segítség lehet.
5. Ne érezd cikinek az érdeklődést! A legjobban akkor fog menni a kommunikáció, ha tudod, hogyan csináld. Bátran kérdezz rá a másiknál, hogyan segíthetsz neki, hogy könnyebben megértsen. Így el fogja mondani, hall-e valamit, ha igen, mennyit, hogy áll a szájról olvasással, és mire figyelj oda egy kicsit jobban. Így mindkét félnek könnyebb a dolga.