Milyen siket tininek lenni?
Budapest, Hungary 21 dec. 2016
A tinik élete még akkor is elég bonyolult, ha semmi „extra” nem nehezíti az életüket. Keresik önmagukat, próbálnak mindenkinek megfelelni. Ők már felnőttként tekintenek magukra, miközben a világ még gyerekként kezeli őket. Ez jó adag frusztrációt okoz, amit többnyire lázadással, a határok feszegetésével reagálnak le. De vajon mi van akkor, ha az adott tini egy kicsit más mint a többi? Nem nagyon, csak éppen annyira, hogy
egy hangyányit kilógjon a sorból.
Milyen, ha tiniként csökkent hallással él az ember?
Nos, általában azért ugyanúgy zajlik az élet, mint egy átlagos kamasz esetében, „csupán” annyi a különbség, hogy sokszor kerül az ember abba a helyzetbe, hogy kicsit jobban át kell gondolnia ezt-azt, illetve keresnie kell egy másik módszert egy teljesen hétköznapi dolog elvégzésére. De ahhoz, hogy megértsük, mit is jelent ez a mindennapokban, végig kell mennünk egy siket tinédzser egy átlagos napján. Szerencsére akad egy vállalkozó szellemű kamasz, aki elmesélte, hogy telik egy tipikus napja.
A reggelek
Reggelente a rezgő ébresztőjére ébred, amit esténként gondosan elhelyez a párnája alá, hogy biztosan érezze a riasztás. Mivel a hallását nem használhatja, ez az egyetlen módja annak, hogy időben keljen fel. Nem a legjobb érzés arra kelni, hogy rázzák az ember fejét, de sajnos nincs jobb megoldás.
Mivel azt, aki egyébként csöndben él, zavarhatják a zajok, a reggelijét még a hallókészüléke nélkül eszi meg. Eközben néha észreveszi, hogy a szülei beszélgetni próbálnak vele, miközben tudják, hogy most nem viseli a készüléket, ez pedig frusztrálja. A hallókészülék csak azután kerül be, hogy lezuhanyozott és felöltözött. Innentől hall bármit is a környezetéből, így felkészülhet egy zajos napra.
Napközben
Mint minden kamasz, a siketek is szeretik a telefonjukat nyomkodni. Sőt, külön jól jön nekik, hogy mostanában mindenki chatel: az írásbeli kommunikáció ugyanis számukra is zökkenőmentes és egyszerű.
Amikor nem az iskolában van a napjáról mesélő kamaszunk, a hobbijával foglalkozik, a családjával tölti az idejét, vagy éppen jelnyelvi leckéket vesz. Ugyanakkor hétköznapi dolgok is válhatnak bonyolulttá, mikor például vásárlás közben valamit nem ért. Akkor ugyanis meg kell kérnie az eladót, hogy ismételje meg, amit mondott, és el kell magyaráznia, hogy siket. Ilyen esetekben látszik, hogy a másik fél megijed. De meg lehet oldani – legrosszabb esetben megkéri a másikat, hogy a telefonjába írja be, amit mondani szeretne.
Este
Este, mikor hazaér, már éppen eléggé el van fáradva az egész napos figyelem és koncentráció miatt. A barátaival chaten kommunikál, a tévét pedig a Phonak ComPilot segítségével nézi, hogy ne legyen olyan megerőltető a hallás. A lefekvés a legjobb része a napnak: végre kiveheti a hallókészüléket. Miután kivette, megtisztítja és elteszi, ezután pedig már csak a telefonján chatel, és a közösségi oldalakon nézelődik.
Látható tehát, hogy segédeszköz ide vagy oda, azért nagyon megterhelő és fárasztó egy siket embernek az, ami a többségnek fel sem tűnik: hogy odafigyeljen a környezetére, és kommunikáljon a nap folyamán. Talán ez az, amit nem lehet megszokni, hogy aminek fel sem kéne tűnnie, az ennyire fárasztó tud lenni.