Érdekes volt megélni azt, ahogyan fokozatosan veszítettem el a jobb fülem hallását, azzal fordítottan arányosan lett egyre erősebb és gyakoribb a fülzúgás. Ma már szinte mindig velem van.

Sokféleképpen szól. Egész sort tudnék felhozni annak érzékeltetésére, hogy milyen változatos élményt nyújt. Számtalan hasonlóságot tudok vonni az élet zajai és a tinnitusom muzsikája között: a televízió sípoló zaja, egy beragadt gomb búgása, tücsök ciripelés, szirénázás, légyzümmögés, porszívózás a szomszédból… hosszasan folytathatnám, de igazából az is érdekelne, hogy más mit hall odabent!

Ahogy megpróbáltam értelmezni magamat a világban hallássérültként, úgy igyekeztem megérteni a tinnitus természetét. Érdemes egy kis füzetbe lejegyezni a tapasztalatokat, megfigyelni az összefüggéseket. Mindezen tapasztalatok segíthetik a kondicionálást. Pár együttjárást szedtem össze az élményeim alapján:

• A kávézás fokozza. Feltételezem hogy más, napi jellegű stimuláns is, mint az energiaital vagy dohányzás.
• A rossz, őrlő stressz egyértelműen előhívja. A pillangós-pocakos, jóleső élményekkel kapcsolatos izgalom a kellemességéből adódóan elfeledteti.
• A fáradtság mértékével egyenesen arányosan nő. Az elalvást nem befolyásolja.
• A hallókészülékem csillapítja a hangerejét, mert az ‘“objektív valóság” hangjai elnyomják.
• Ha az ember a flow állapotában van, minden más kívülállóság megszűnik fejben, így a tinnitus is.

Most NE gondoljunk egy nagy, rózsaszín elefántra! - És lám, aki olvas, annak lelki szemei elé be is sétált egy nagy, rózsaszín elefánt. Pont így jön a tinnitus is.

Egy átlagos napon nem figyelek rá. Hallom, ha odafigyelek, vagy ha rá gondolok. Különben pedig hasonló jelenségként érzékelem, mint amikor megszokjuk az ablakaink alatt járó közlekedés zaját, vagy az óra ketyegését. Képes vagyok félretenni. A valódi hangok is elfedik a tinnitust, de van olyan, hogy a nagy stressz miatt versengeni próbál a kinti zajokkal. Ha tele van zsúfolva a fejem gondolatokkal, egyértelműen súlyosbodik. Ilyen esetekben nem vagyunk annyira jóban. Ritkán jutok el a türelmetlenségig, de képes kihozni a sodromból. Hála az égek nem kergetett még a pokolra, és bízom abban, hogy továbbra is kitart az általában békés hozzáállás, ahogy ezt a dolgot nyugtáztam magamban, és ezután sem veszi át az irányítást ott bent.

Találkoztam sokakkal, akiknek nagyon intenzív élményt okoz, és igen megterheli az életüket a fejükben, fülükben hallható zsibongás. Ez egy komolyan veendő probléma, amely a mindennapokat negatívan befolyásolja. Nagy segítség az ember kezében, ha képes felülkerekedni, és elhatározza, hogy ő lesz a főnök a dologban. Súlyosbítható, de ami jó hír számunkra, hogy csillapítható is.

Úgy gondolom, hogy nagy hajlandóságot és elhatározást igényel az érintett személyek részéről. Bizonyára minden személyiségnek egyénileg kell megtalálni azt a módot, amivel győzni tud. Ami biztos nem segít, a türelmetlenség, és a “Stresszelek, mert zúg a fülem, zúg a fülem, mert stresszelek” ördögi köre. Úgy gondolom ezért, hogy éppen inkább foglalkozni érdemes vele! Jó, ha az ember végiggondolja hogy hová is tegye a tinnitust az életében. Ha megbarátkozunk a ténnyel, hogy gyakorlatilag nem tudunk megálljt parancsolni neki, de befolyásolni tudjuk hogy mekkora hatással legyen ránk, akkor jó úton indulunk el. A kulcs ott lehet, hogy az ember megragadja azt a tudatállapotot, amelyben jól érzi magát. Ekkor a tinnitus háttérbe szorul.

Összességében úgy gondolom, hogy ez a jelenség jó indikátora lehet a lelki állapotunknak is: oda-vissza ható kapcsolatban vannak, tehát a mentális egészségünk segítheti a tinnitussal való megbarátkozást és fordítva. Ezek természetesen az én személyes tapasztalataim. Tudományos ismeretek nem támasztják alá! :)

 

- Rimai Viktória írása