(A kanadai Peter Stelmacovich, hallássérült audiológus írása nyomán)

Ebben a hangkörnyezetben a jel-zaj viszony kisebb lesz, mint ami az optimális beszédértéshez szükséges lehet. A problémát még az is bonyolítja, hogy a hallókészülékek és azok mikrofonjai a szemtől szembeni kommunikációra vannak optimalizálva, amely egy kicsit sem nevezhető kedvezőnek az autós szituációkban, amikor a beszélőpartnerek egymás mellett, vagy mögött helyezkednek el.

A binaurális iránymikrofon technológia +3-4 dB jel-zaj (SNR) viszony javulást eredményez(ne), de ehhez a fejet, de legalább a hallókészülékeket a beszédforrás felé kellene fordítani, aminek vezetés közben beláthatatlan következményei lehetnek. Ráadásul lemarad az a többletinformáció is, ami a szájról olvasás és a beszédpartner gesztikulációjának észlelési hiányából ered.

Az autók egészen csendesek is tudnak lenni, pl. álló helyzetben. Különböző sebességeknél, különböző autótípusokban eltérő zajszintek mérhetőek:

A http://www.auto-decibel-db.com/ mérései alapján:

A zajszintek azonos tempójú autókázás esetén is eltérőek lehetnek, akár 12dB-es különbségek is mérhetőek típusonként. A luxus szedánokban a legkisebb a belső zajszint, míg a belépő kategóriák esetében a legnagyobb.

Tételezzük fel, hogy a beszéd hangerőssége átlagosan 65dB. Mekkora lesz az előzőekben vizsgált autók esetében a jel-zaj (SNR) arány?

A következő táblázatban megtekinthetjük azokat a jel-zaj (SNR) viszony értékeket, amelyek különböző fokú hallásveszteségekben szükségesek a hatékony kommunikáció érdekében (klasszikus Killion adatok).
Megjegyzendő, hogy ezek az adatok felnőttekre vonatkozó átlagos adatok, a gyermekeknél ennél nagyobb jel-zaj arányra van szükség! Továbbá az átlagos eredményekhez képest célszerű a mindennapi munkába a hatékonyabb ellátási folyamat részeként bevezetnünk a beszédértés vizsgálatát zajkörnyezetben, pl LiSN-S PGA. (Vol. 1, Issue 6, 2014 article entitled “The Value of Speech in Noise Assessments").

Nézzünk arra pár példát, hogy hogyan alkalmazzuk a fenti információkat:

1.példa: 40 éves férfi, kis-közepes hallásveszteséggel. Az úrnak egy Honda Civic gépjárműve van, gyakran utazik autópályán 100-120 km/h sebességgel. Általában ő vezet, de előfordul, hogy ő az utas az autóban. A 2. táblázat azt mutatja, hogy az ő autójában a jel-zaj viszony 100 km/h-nál -1.2 dB, 120 km/h-nál -3 dB lesz. A Killion táblázat adatai alapján a beszédértéshez 6 dB-es jel-zaj arányra lenne szükség.

Mely technológiák felelnek meg az ő igényeinek?

Először is vannak a hagyományos mikrofonok, amelyek a szemből érkező információkat részesítik előnyben. Ez vezetés közben nem kivitelezhető. 

Egyes hallókészülékek képesek a binaurális technológia révén a beszélő oldal információját valós időben az ellenkező oldalon elhelyezkedő készülékbe továbbítani (streamelni). Ez körülbelül 4-5 dB-es jel-zaj viszony javulást eredményezhet, amely elegendő lesz 80 km/h-ás tempónál, de autópályán haladva már nem.

De mi a helyzet a legnagyobb jel-zaj arány előállítására képes binaurális (adaptív), szűk iránynyalábú mikrofonkarakterisztikákkal? Ezen rendszer akár 8-9 dB jel-zaj arány növekedéssel is járhat, ami megfelel a példában szereplő kritériumoknak, legalább is matematikailag, de ebben az esetben is el kell forgatni a fejet. Ha az autó nem rendelkezik önvezető funkcióval (márpedig a fenti példában nem), akkor ez a kis mozdulat súlyos következményekkel járhat.

Van még egy lehetőség, amely nem más, mint hogy a beszélő hangját a keletkezés forrásánál ragadjuk meg egy külső (távoli) mikrofon segítségével és vezeték nélküli technológia segítségével juttatjuk a hallókészülékekbe. Ezen mikrofonok lehetnek Bluetooth, nem adaptív FM, vagy adaptív digitális mikrofonok, mint pl. a Phonak Roger. Egy Bluetooth RemoteMic +10 dB-es javulást eredményez, amelyek ebben a fenti példában elegendő lehet.

 

Mi történik akkor, ha még nagyobb jel-zaj arány javítására, vagy egyszerre több beszédforrás megértésére van szükség.

2. példa: 38 éves anyuka, aki 2 gyermekét gyakran viszi a nagyszülőkhöz egy Ford Focus-szal, kis-közepes hallásvesztesége van a LiSN-S PGA teszt eredményei alapján (beszédértés vizsgálat zajkörnyezetben) +15 dB-es jel-zaj viszonyra van szüksége az
optimális beszédértéshez. Ebben a szituációban egy kihelyezett Bluetooth mikrofon városi környezetben autózva 50km/h-nál elegendő lehet, mivel a használatával 7-17dB-es jel-zaj viszony érhető el, de autópályás tempónál továbbra is beszédértési nehézségek lépnének fel. Másodsorban a Bluetooth technológia esetében nem tudjuk megoldani a több beszélő hangjának a továbbítását a hallókészülékek felé, így az adott mikrofont a két beszélő egymás kezébe adogathatná.

Az egyetlen technológia ami segítene, az az adaptív digitális kihelyezett mikrofon(ok).

Az alábbi képen egy példát látunk a mikrofonok elhelyezésére (Phonak Roger Pen).