Nyilván mindkét módszernek megvannak az előnyei és a hátrányai. A beszéd előnye, ahogy az előbb is említettük, hogy a gyereknek később könnyebb lesz kommunikálni, hiszen körülötte mindenki beszél, a jelnyelvet pedig nem valószínű, hogy ismerik a környezetében. Ha a jelnyelv mellett döntünk, az egész családnak meg kell tanulnia a kommunikáció ezen formáját, ugyanakkor ezzel gyaníthatóan könnyebb dolga lesz a gyereknek, mint a beszéddel. 

Előbb beszélni, aztán jelelni?
 

Sokan osztják azt a nézetet, hogy érdemes először beszélni megtanítani egy gyereket, hiszen így sokkal könnyebb dolga lesz az élet minden területén. Nem fog falakba ütközni, ha kommunikálni akar másokkal, hiszen el tudja majd mondani, mit szeretne és hogyan olyan formában, hogy a másik ember megértse. A jelnyelvet elég kevesen ismerik, így ha a gyerek csak ezzel ismerkedik meg, lehetnek problémái a későbbiekben. Ugyanakkor azt nem lehet kijelenteni, hogy a jelnyelv fölösleges, sőt!

Vannak siketek, akik beszéd után tanulták meg a jelnyelvet, és állítják, hogy ez így nagyon jó volt. Többnyire a szülők döntése volt az alap, mely szerint beszélni tanuljanak meg, mert ez tűnt a könnyebb útnak, ez volt a legrövidebb út ahhoz, hogy kommunikálni tudjanak a környezetükkel. Később mégis úgy döntöttek, hogy megtanulják a jelnyelvet, ezzel pedig szélesedtek a lehetőségek, és képessé váltak arra is, hogy olyan siketekkel teremtsenek kapcsolatot, akik csak a jelelést ismerik.

Kevesebb a nehézség
 

Az az igazság, hogy ahhoz, hogy egy siket gyerek megtanuljon beszélve kommunikálni, meg kell tanulnia a szájról olvasás művészetét is, hiszen attól, hogy tud beszélni, hallani nem fog jobban. Ez a művelet azonban nagyon komoly koncentrációt és odafigyelést igényel, ezért igen fárasztó. Sok siket számol be arról, hogy a nap végére igencsak elfáradnak abban, hogy egész nap lázasan figyelik a többi ember száját beszéd közben. A szájról olvasás már csak azért is igen nehéz, mert nem mindenki egyformán artikulál, így bőven okozhat fejtörést annak is, aki jártas benne.

A jelnyelvben az a jó, hogy minden szóra megvan az egységes jelzés. Ha ezeket megtanultuk, nem kell meresztgetnünk a szemünket, mert mindenki ugyanúgy használja őket. Sokan számolnak be arról, hogy a jelnyelven történt kommunikáció során érezték azt először, hogy valóban mindent megértettek anélkül, hogy különösebben meg kellett volna erőltetniük magukat. A jelnyelv tehát igenis hasznos tud lenni, de az általános boldogulás érdekében a beszéd elsajátítása is erősen javasolt.