Időskori hallásvesztés: az agy öregszik, nem a fül!

Budapest, Hungary
Időskori hallásvesztés: az agy öregszik, nem a fül!

Az időskori hallásvesztés jelenségéről mindannyian hallottunk már, és szinte természetesnek vesszük, hogy az idő előrehaladtával az embernek „kopik” a hallása. Sokan éppen ezért nem is kezdenek vele semmit, nem fordulnak orvoshoz: „minek, öreg vagyok már, ez így van rendjén”.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy attól még, hogy a folyamat természetesnek mondható, érdemes felkeresni vele egy orvost, mert a romlás, ha meg nem is feltétlenül állítható, jelentősen lassítható, továbbá segédeszközökkel, például hallókészülékkel lehet javítani a helyzeten.

Az időskori hallásvesztés okait már sokszor és sokan vizsgálták már. A legutóbbi kutatások arra engednek következtetni, hogy az időskori hallásvesztésért nem a fül okolható, sokkal inkább az agy. A University of Maryland kutatói a kísérletük során arra az eredményre jutottak, hogy a normál hallású idős emberek sokkal nehezebben tudják követni a beszélgetéseket zajos környezetben, mint a 18-30 éves korosztály. Mivel a hallásuk szervi szempontból rendben volt, ez az eredmény azt sugallja, hogy nem a fülükkel van baj, hanem az agy nem tudja már úgy feldolgozni a hallott információkat.

Kevésbé sikerül felvenni a fonalat
 

A probléma a középagyat és az agykérget érinti. Ahogy ezek öregszenek, az ember egyre kevésbé képes összpontosítani egy beszélgetésre, és feldolgozni a hallottakat, ha a környezet is hangos, zajos. Ezt hívják koktélparti-problémának. Ez a kutatás több területet érint a halláson kívül: mivel az agyról van szó, van köze hozzá a neurológiának, a beszéd tudományának, a biológiának stb. 

A kutatás során az alanyok agyáról felvétel készült az elektromos aktivitás szintjén, miközben más emberek beszédét hallgatták csendes, illetve zajos környezetben. A vizsgálatok azt mutatták, hogy az idősebb résztvevők számára tovább tartott a hallott információk feldolgozása, mint a fiatalabbak számára. És nem csak zajban: akkor is nehezebben értelmezték a hallottakat, és követték a beszédet, amikor semmilyen zavaró zaj nem állt fenn.

De miért alakul ez ki?
 

A kutatók szerint ez a probléma azért alakul ki, mert egyenlőtlenség lép fel a serkentő és a gátló idegi folyamatok között az agyban, így leromlik az agynak az a képessége, hogy az akusztikus ingereket megfelelően fel tudja dolgozni. 

A látszólagos romló agyműködés, úgy tűnik, jellemző minden felnőttre idősebb korban, ezért a kutatók az öregedés természetes velejárójának tartják – hiszen még számos testi funkciók romlik, ahogy egyre idősebbek leszünk. 

A megszerzett ismereteket a kutatók arra használják fel, hogy kialakítsanak valamilyen agy tréningező módszert, amivel elősegíthetik, hogy az idősebbeknek is jobb legyen a beszédértésük, és kevesebb problémájuk legyen a kommunikációval.