Állj meg most egy picit! MOST! Szuper. :) Most hogy végre megállt egy pillanatra a mókuskerék, szeretnék kérdezni egy számomra fontos dolgot. Biztos érteni fogod mire gondolok:

• Miért van az, hogy választanunk kell barátokat, hobbit, és még halom marhaságot?

Csak úgy. Mégis miért nem lehet mindenki a barátod, vagy miért nem látod meg a szépet mindenben? Sokszor találkozhatsz olyan emberkékkel, akik azért UTÁLNAK bizonyos embereket, közösségeket, mert nem látja meg a szebbik oldalát az egésznek. Csak a saját kis világukat fogadják el, és nem hajlandóak befogadni mást, csak ami van. Mert nincs elég ideje, ő nem olyan beállítottságú. És akkor mi van? Annyi mindent lehet manapság csinálni. Mire fel ez a nagy elkötelezettség, és a felhajtás mindenre. Ha akarod belefér egy süti, meg egy kis kávé a szünetbe. De hogy egy kicsit változtassál, akkor már egy kicsit fáj a hátad, menni kell ide, ja meg oda is…

Ott van minden az orrod előtt, csak el kell venned. Ott van a jó benned, és minden másban. Csak van aki jól elrejtette, és van aki nem. És hát, szóval, azt akarom megkérdezni, hogy mégis miért válogatsz?

Ha ott van előtted a hullám, tanulj meg szörfölni. Az hogy ott a cápa, az csak másodlagos. Lehet sekély vizeken is hasítani a szeleket. Ha utad során hegyeket látsz, mászd meg azokat, és a túra végén szakíts időt arra is, hogy körbenézz hol jártál. Nyilván érted mire gondoltam, ugye? :)

Szeretem az embereket! Viszont egyre kevesebbet látok. Nagyon sokan csak egy célt tűznek ki maguk elé, és azt hajszolják. Viszont hiába járod be a világot, ha te csak az utat nézed, és nem azt hogy hol jársz. Értékeld hol vagy, és ne akarj mindenképp elismeréseket. Ha majd rászolgáltál, akkor jönni fog!

Tán fontosabb mindennél. Ne keresd az embereket. A nagybetűs EMBEREKET. Legyél először Te az. Akkor majd felismered kit kell keresned, és kit kell kerülnöd. És akkor majd távolról is megismered a társaidat!