Nos, tényleg van olyan, hogy valaki éppen annyira koncentrál valami másra, hogy egyszerűen nem hallja meg maga körül azokat a hangokat, amik normál hangerővel bírnak. Biztos mindenki találkozott már ilyennel: a másik bámulja a tévét, mi pedig beszélünk hozzá, de meg sem hallja. Vagy éppen olvas valamit, a telefonját nyomkodja, távolabb lévő emberek mozdulatait figyeli. Minden esetben arról van szó, hogy a másik annyira koncentrál arra, amit éppen néz, hogy az agya figyelmen kívül hagyja a hangokat. Ez bárkivel megtörténhet, és teljesen normális jelenség.

Tanulmány is született
 

A University College London tanulmányt is készített a jelenségről, melynek során a résztvevők egy vizuális feladatot oldottak meg, míg a kutatók az agyi tevékenységüket figyelték képalkotó eljárások segítségével. Az eredmények szerint az agy válasza a hangokra jelentősen csökkent, mialatt a résztvevők a feladat megoldásával voltak elfoglalva. Ebből világosan kikövetkeztethető, hogy a hallás és a látás azonos idegi erőforrásokra támaszkodik, és egy időben csak az egyik készséget vagyunk képesek teljesen kihasználni. Ez lehet az alkalmi süketség magyarázata is – ha az agy a látással van elfoglalva, nem biztos, hogy meghallja a hangokat.

Hogyan hat ez a nagyothallókra?
 

Egy érintett szerint nagyjából úgy, mintha folyamatos készültségben kéne lennie. Például ha utazik a vonaton, nem mélyedhet bele egy könyv olvasásába, mint mások, mert ha így tesz, nem hallja meg a vonaton bemondott figyelmeztetéseket. A jó hír, hogy az előzőekben emlegetett tanulmány szerint egy könnyebb vizuális feladat végzése közben azonban az agyunk képes a hangokat is érzékelni. Ha tehát nem veszünk el teljesen kedvenc regényünkben, vagy nem matekpéldákat oldunk meg, nyugodtan foglalkozhatunk mással is a vonaton ülve.