Mióta megkaptam az első hallókészülékem, sosem viseltem egyszerre mindkét oldalon. Eleinte csak a hiúság miatt, aztán pedig azért, mert zavaró volt számomra. Csaknem 2 évtizedig „egyoldali” hallókahasználó voltam, és nem hittem a vezeték nélküli kiegészítők hasznosságában sem. Pár hónapja viszont berobbant az életembe a Naida V70 készüléke, az első, ami abszolút nem zavar úgy sem, hogy mindkét fülemen viselem. Mi több, ha valamilyen oknál fogva –legyen az fülgyulladás, vagy lemerül az elem (és persze feledékeny mivoltomnak köszönhetően nincs nálam tartalék) – csak az egyik üzemképes, akkor félembernek érzem magam. Vajon ez a „kétoldaliság” másoknál is függőséget okoz? :-)

A jobb és bal fülemen egyaránt 90-100dB felett van a hallásküszöb, szóval gyakorlatilag siketnek számítok. Felemelő érzés, hogy bár a hallóidegeim elhaltak, még így is van olyan rendkívül erős hallókészülék, amit viselhetek. Nem titkolom, a sok hang-inger fáradékonyabbá tesz, bár tény és való, éjszaka legalább három alkalommal felkelő kisbaba mellett egyébként sem vagyok valami fitt. Mármint szellemileg, mert futni bármikor elmegyek. :-)
Ádám 9 hónapos, és nagyon megszenvedjük a fogzást. Többször előfordul, hogy a kiságyában sem hajlandó megmaradni, olyankor magam mellé teszem. Igen, létezik anyai megérzés, a siket anyukáknál is, így ők is felkelnek minden rezdülésre. Én biztos, ami biztos alapon, ilyenkor magamra teszem az egyik készüléket, melynek köszönhetően a hatalmas éjszakai csendben élesen belehasít a fülembe a gyereksírás, még véletlenül sem tudnék ilyenkor tovább aludni. Ádám nappali alvásainál csak elvétve használom a babasírásjelzőt, hiszen a lakás bármelyik pontjáról érzékeli Naída barátnőm a síró, vagy éppen gügyögő babahangot.

A szüleim Sárospatakon két szintes családi házban laknak, de még ott is meghallom a földszintről, ha az emeletről kiabál a babucim. Kivéve persze, amikor épp hangoskodik az 5 évesem például az unokatesójával, Csongorral, mert Tőlük aztán tényleg zeng a ház. :-) Apropó, családi ház: a hangok tesztelésének egyik legjobb helyszíne! Klassz újra hallani a kutyaugatást még bentről is, bár ha ott laknánk, nyilván idővel frusztrálóvá válna a magamfajta „újrahallónak”. :-) Sajnos a madárcsiripelést és a tücsökzenét még nem sikerült beazonosítanom, egyelőre még rengeteg új dolgot hallok, keresem a hangok forrását. De ami késik, az nem múlik ugyebár?!

Egyik kedvencem az esőcseppek kopogása az ablakon, ereszen, esernyőn, autón –  igazából már el is felejtettem milyen lehet úgy, hogy most csak emiatt szeretem, ha zuhog. Élvezem Dávid foci edzésein azt is, amikor a labdát rúgják (arra a tipikus puffogó hangra gondolok), vagy ha a gyerekek visítoznak például fogócska közben. Hallókészülék nélkül a repülőt és a mennydörgést sem hallom, pedig –mint ahogy hallókával megtapasztaltam-  mindkettő idegesítő robajt csinál. Nem is értem, hogy nem zavart ez akkor, amikor még kicsi voltam, és hallottam?! :-)

Talán egy ép hallású embernek a hangok forgatagában fel sem tűnik, mennyi különleges hang veszi körül. Nekik például természetes, hogy ha kocsiba ülnek, még az irányjelzőnek is hangja van, nekem viszont ez is új dolog, alig várom sokszor, hogy kanyarodjak. :-) A szükségesnél többször mosom le a szélvédőt, mert az ablaktörlő hangja is tetszik. :-)  Ami a vezetést illeti, szerintem siketen abszolút nem számít a hallásállapot, pedig sajnos az egészségügyi alkalmasságon ebbe többször belekötnek mostanában. Számtalanszor látom, hogy mások telefonálnak, cigarettáznak vezetés közben, vagy éppenséggel bömböltetik a zenét, ezek mind-mind elvonják a figyelmet. Ezzel szemben egy siket sokkal jobban figyel vezetés közben, talán csak a sziréna az, ami picit gondot okozhat. De legtöbbször még ez sem mert, ha esetleg előttem/mellettem lassítanak, megállnak, félrehúzódnak, már ez is egyfajta jelzés arra, hogy valami készül. :-) Nade én most bónuszként könyvelhetem el azt is, hogy gyorsabban tekerem fel az ablakot, ha hallom, jön a mentő, mert az a békésen, hordozóban alvó kisfiamat felkeltheti. :-)

Ádám rengeteget beszél –persze egyelőre halandzsázva, babanyelven. A legújabb szokása, hogy a folyosón, a zárt helyiségekben elkezd hangosan sikongatni. Ha nem lenne rajtam hallóka, akkor nem érteném azt se, miért néznek ránk annyira az emberek?! A babáknak fantasztikus tehetségük van ahhoz, hogy akár csukott szájjal hatalmas lármát csináljanak. :-) Egyelőre még nehezemre esik kibogozni hogy „ada” vagy „ana”, „papa” vagy pápá”, „eoo” vagy”aoo” hangzik el a szájából, de imádom így is amikor be nem áll a szája. :-)

A TV-re, telefonra csatlakoztatható kiegészítőket valamiért feleslegesnek tartottam. A Pannon Halláscentrum jóvoltából hazavihettem egy Phonak ComPilot II-est, melynek bevallom, pár napig csak a dobozát nézegettem. Aztán szép lassan ismerkedni kezdtünk. Először csak a telefonomra csatlakoztattam rá bluetooth-al, a YouTube-on elindítottam egy zeneszámot, és……és aztán hosszú perceken át csak olvadoztam, egymás után kerestem vissza a 80-as, 90-es évek slágereit. Akkor még viszonylag jól hallottam, és emlékszem az akkori dalokra, dalszövegekre. Próbálgattam fülhallgatókat az elmúlt években/évtizedekben, de sajnos egyik sem volt elég hangos. A ComPilot viszont közvetlenül a hallókámból játssza le a számokat, így most már a családunk minden tagja bulizhat itthon. :-) Sajnos TV-nézésre nagyon kevés időm marad, de sikerült már kipróbálnom mind a híreknél, mind pedig zenés műsoroknál, filmezésnél, az élmény pedig leírhatatlan. A férjem mindenáron arra próbál rávenni, nézzek meg egy horrorfilmet is ComPilottal, de nem vettem még hozzá a bátorságot. Még nézni is félelmetes, és tartok attól, ha mindehhez hang is társulna, valahonnan az ágy mögül kellene előásni engem. :-)

Örülnék annak, ha Ti is mesélnétek, hogyan tanultatok újra hallani, érteni hallókészülékkel? Én –és az agyam- dolgozunk azon, hogy a háttérzajokat kiszűrjük, és csak a fontos hangokra fókuszáljunk, hogy a beszédet ne csak halljam, hanem értsem is.

 

- Seres-Kormány Anita írása