Megtörtént az eset: mikor az iskolában, ahová a két nagyobbik gyerekünk is jár, Aydent, a hallássérült fiúnkat kipécézte magának az egyik kis társa. Valószínűleg szúrta a szemét a hallókészülék, én meg már szinte vártam, mikor lép majd akcióba. Akár a sas, úgy figyeltem, mit csinál, amikor Ayden körül lófrált.

Egyik nap suli után az osztály egy része kint játszott a parkban. Egyszer csak észrevettem, ahogy a fiú ráfókuszált Aydenre, majd hirtelen messziről megindult felé. Erre én is gyorsan elkezdtem rohanni át a füvön, a szívem közben zakatolt, de tudtam, hogy nem fogok időben odaérni. Amikor megálltam, valahonnan a semmiből egyszer csak előugrott az idősebbik fiúnk, beállva Ayden és a kissrác közé, hogy ne tudja őt elérni. Szélesre tárva a karjait egyértelműsítette a helyzetet, hogy bármit is tervezett a fiú, azt szélsebesen felejtse el. A kisfiúnak így már annyira nem volt érdekes a helyzet, így elvesztve minden érdeklődését, hátat fordítva odébb állt.

A tesók szuperhősök
 

Mostanában gyakran jön velem szembe a „Minek nekem szuperhős, ha van egy tesóm?” felirat. Valahogy én is így éreztem akkor ott a parkban, hiszen pontosan ez volt az, amit Landon tett Aydennel. Igazi kis szuperhősként védte meg a testvérét. Bár a fiaink mindig ott állnak egymás háta mögött ha baj van, a mindennapokban ugyanakkor nem jellemző a vitéziesség. Néha tényleg képesek egymás idegeire menni, amire Ayden hallásvesztesége olykor rá is pakol.

Itt van például a birkózás. Ez nálunk rendszeres műsor, az összes gyerekünk imádja a bunyót. Fel-le dobálják, tekerik, csavarják, csiklandozzák egymást, aztán ha kijátszották magukat, lenyugszanak. Ayden hallásvesztesége olykor viszont okoz némi fennakadást. Egyszer, amikor a fiúk birkóztak, Landon nevetése hirtelen átfordult sírásba. Landon beszorult a párna alá, alig kapott levegőt. A gond az volt, hogy Ayden nem tudta a sírást egyértelműen megkülönböztetni a nevetéstől, így folytatta Landon csikizését annak ellenére, hogy a testévre már bőgött. Szerencsére ott voltunk és közbeléptünk, kezelve gyorsan a fiúk közt kialakult helyzetet. 

Empátia, de hogyan?
 

Fontosnak tartjuk a gyerekek közti jó viszonyt, és a testvéri kötelék erősítését. Ahhoz viszont, hogy Landon megértse hallássérült testvéreit, és a későbbiekben patronálni tudja majd őket, fel kell, hogy vértezzük minden olyan tudással és készséggel, ami hozzásegíti őt mindehhez.  A legfontosabb talán az empátiára való nevelés. A legtöbb, amit Landon megtanulhat, és ami segíthet megérteni a siketek helyzetét, az az együttérző-képesség. A Psychology Today szerint „Az empátia egy képesség, amivel mások helyébe képzelve magunkat képesek vagyunk megérteni és átérezni helyzetüket. Mások bőrébe bújva érezni azt, amit ők éreznek. Az empátia fokozza a segítségnyújtásra való hajlandóságot is.”

A legtöbb, amit Landonnal megoszthatunk az az, hogy megértse, mit is jelent testvérnek lenni, és hogy a testvérei iránt érzett empátia milyen mértékben erősíti a közöttük lévő kapcsolatot.

5 lurkó-tipp az elfogadásért
 

1. Tanítás mindig és mindenhol

A gyerekekkel folyamatosan szituációs gyakorlatokat játszunk akár a hallássérüléssel, akár egyéb fogyatékosságok megismerésével kapcsolatban. Strandra menet például együtt készülünk fel velük, hogy mi is fog történi, amikor Ayden és Sayge nem viselik majd vízközelben a hallókészüléküket. Beszélgetünk azokról az eszközökről és megoldásokról, melyek segíteni fognak nekünk a kommunikációban: beszélgetünk a kedvenc jeleinkről, amiket majd a strandon fogunk használni, és ami fontos lesz ahhoz, hogy egyrészt közel maradjunk egymáshoz, másrészt hogy a szemkontaktus miatt mindig lássuk egymás arcát.

2. Olvasni jó!

Minden könyvet, amit csak kezünk közé kaptunk a siketségről és hallásveszteségről, igyekeztünk egytől-egyig elolvasni. A siketségről szóló könyvek végtelenül hasznosak. Nem csak a siket, de halló gyermekünk számára is hasznosak, hiszen, példákon keresztül mutatják meg számára testvérei korlátait. Felolvasva ezeket a könyveket a gyerekeink láthatják, mekkora különbség van a siketség és egyéb, más fogyatékosságok között. A témák jó alapot adnak a beszélgetésekhez, ezzel együtt észrevétlenül bővítik a gyerekek szókincsét, és beleélve magukat az adott főhős helyzetébe, empatikus képességüket is fejleszti. 

3. A játék mindenkié!

Nálunk senki sem maradhat ki a buliból. A halló gyermekünket ugyanúgy bevonjuk a hallássérült élményekbe. Landon tudja, hogyan kell behelyezni a hallókészüléket, hogy hogyan kell kicserélni az elemeket, és jól tudja azt is, hol pihen a hallókészülék éjszaka. Landon velünk együtt vesz részt a hallásteszteken, és az audiológus szakemberhez is eljön velünk, amikor a fülilleszték ellenőrzése van soron. Úgy gondoljuk, a bevonás fontos része a beleérző-képesség kialakulásának, és nagyon sokat segít a jövőben, hogy patronálni tudja majd testvéreit.

4. Mozizzunk!

A filmek nézegetése megint csak egy újabb lehetőség, hogy lássunk és megtapasztaljunk hallásvesztéssel kapcsolatos történeteket. Hisszük, ha minél több ilyet látnak a gyerekek, annál könnyebben alakul ki empatikus képességük. A videókat azért is nézzük, mert mind újabb és újabb témakört generál a családi beszélgetésekhez. A videózás során a filmek és a képek nem csak a hallássérültek iránt fejlesztik elfogadó képességüket, de más egyéb fogyatékosságok és helyzetek megoldása kapcsán is óriási segítséget nyújtanak. 

5. Mintha siketek lennénk

Még ha Landon nem is fogja megtudni soha, milyen is valójában Ayden és Sayge élete, sokszor megpróbálja átérezni. Szeretnénk, ha a gyermekeinkben nem csak a siketek, de más fogyatékossággal élő gyermekek iránt is kialakulna empátia. Különböző szituációkat gyakorlunk, vajon milyen lehet a gyengénlátók, vagy egyéb fizikális sérüléssel élők helyzete. Landonnal szimulációs gyakorlatként többször eljátszuk, milyen az élet testvérei bőrébe bújva. Landon beteszi a hallókészüléket a fülébe, így eleve érzi, hogy kevesebbet hall. Hozzáteszem, azt akartuk, hogy Landon érezze a szociális részét is a hallókészülék viselésének, így egy használt, öreg, már nem működő hallókészüléket visel ilyenkor egy álló napon át. A hallókészülék ki van kapcsolva, így a hallása limitált, mégis megtapasztalhatja, hogyan reagálnak az emberek, ha valakit hallókészülékkel látnak.

A mi kis szuperhőseink
 

A mi családunkban mindenki benne van a játékban, mert fontos, hogy mindenki ismerje a másik helyzetét. Csak remélni tudjuk, hogy a gyerekek folytatják ezt az utat, és egymás támaszai lesznek az életben. Talán ez az egyik legfantasztikusabb élmény, amit egy szülő érezhet.

Családként azon dolgozunk, hogy tanítással, empátiára való neveléssel terelgessük a kicsiket ezen az úton. A mindennapos szituációs játékok, tanulások, a könyvek olvasása, a gyerekek bevonása a hallássérüléssel kapcsolatos tevékenységekbe, a videók és
fotók nézegetése a hallás-, és egyéb más fogyatékossággal kapcsolatban mind-mind egymás megértését fejleszti, szolgálja, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy az empátia az egymás iránti megértést segíti. Nem csupán családon belül, de szerte az egész világon.