Hallástesztek gyermekeknek

Hallástesztek gyermekeknek

A hallástesztek segítségével megtudhatjuk, hogy beszélhetünk-e hallásveszteségről, hogy mindkét fül érintett-e, vagy csak az egyik, meghatározhatjuk a hallásveszteség típusát és fokát, azt, hogy a hallásveszteség javítható-e orvosi kezeléssel vagy hallásjavító technológiákkal (pl. hallókészülékkel, cochleáris implantátummal vagy hallástámogató technológiával), illetve azt, hogy a hallásveszteség hogyan befolyásolja gyermeke életét és kommunikációs képességét.

A hallástesztek különböző típusai

Hallásszűrés

A hallásszűréssel általában egyszerűen kimutatható, ha egy gyermek hallásszintje eltér a normálistól. A szűrési folyamat gyors, megbízható és fájdalommentes. Ha egy gyermeket kiszűrnek a szűrővizsgálaton, részletesebb vizsgálatnak vetik alá.

Objektív hallástesztek

Az objektív hallástesztek során gyermekének nem szükséges válaszolnia vagy közreműködnie, amikor meghall egy hangot. Ezeket a teszteket általában olyan csecsemőknél és kisgyermekeknél alkalmazzák, akik fejlődési rendellenességgel élnek, nem hajlandók együttműködni, illetve akkor, ha más tesztek ellentmondásosnak vagy nem megbízhatónak bizonyulnak, valamint amikor szükség van a viselkedési tesztek eredményeinek megerősítésére.

  • Agytörzsi válasz (Auditory Brainstem Response, ABR): a fülhallgatón keresztül lejátszanak egy hangot a fülben, és a hangra adott választ rögzítik. A rögzített anyag elemzése után meghatározzák a hallásérzékenység becsült mértékét.
  • Otoakusztikus emisszió (Otoacoustic Emissions, OAEs): az otoakusztikus emisszió a hallószerv (cochlea) belsejében található érzékelő szőrsejtek funkciójáról szolgál információkkal. Egy apró eszköz segítségével juttatják be a hangot a fülbe, és mikrofonnal rögzítik a cochleából érkező választ a hangra.
  • Timpanometria: segít meghatározni, hogy a dobhártya és a középfül megfelelően működik-e. A teszt során óvatosan levegőt fújnak a fülbe, és rögzítik, hogy a légnyomás megváltozása milyen mértékben rezegteti meg a dobhártyát. Segítségével kimutatható, ha lyuk van a dobhártyán, illetve ha folyadék található a középfülben.

Viselkedési hallásvizsgálat

A viselkedési tesztek segítségével megtudhatja, hogy milyen a gyermeke hallása, illetve hogy hogyan reagál a különböző hangmagasságú hangokra. A teszt során fejhallgatón vagy hangszórón keresztül játsszák le a hangokat. A hallásgondozó szakember eközben megfigyeli és rögzíti gyermeke leghalkabb hangokra adott reakcióit, és egy audiogramnak nevezett diagramban ábrázolja őket.

Hogyan mérhető a hallásveszteség?

A különböző hangokat más-más hangmagasság (frekvencia) és hangerő (intenzitás) jellemzi. A frekvencia mértékegysége a Hertz (Hz), az intenzitás mértékegysége a decibel (dB). Az ember számára hallható hangmagasság-tartományba alacsony (250 Hz) és magas (8000 Hz) frekvenciájú hangok is tartoznak. Az ember számára hallható intenzitástartomány 0 dB-től (nagyon halk hang) 120 dB-ig (nagyon hangos hang) terjed. A hallástesztekkel mérhető, hogy melyik az a legalacsonyabb hangerő, amelyen a különböző hangmagasságú hangokat meghalljuk.

Az audiogram

A hallásteszt eredményét egy audiogramnak nevezett táblázatban ábrázolják, amely a gyermek hallásának képi megjelenítésére szolgál. A gyermek által hallott leghalkabb hangok felkerülnek az audiogramra. A hangok lehetnek halkak vagy hangosak, illetve mélyek vagy magasak. A táblázaton az adott hangok hangerejét és hangmagasságát is láthatjuk. A nagyon halk hangok a táblázat tetejére, a nagyon hangos hangok pedig a táblázat aljára kerülnek. Az alacsony hangokat a táblázat bal oldalán, a magas hangokat a táblázat jobb oldalán találjuk.

Audiogram

A hallásveszteség foka

A hallásveszteség foka jelzi, hogy mennyire súlyos a hallásveszteség. A gyermekek hallását általában az átlagos hallásszint alapján írjuk le.

  • Normál tartomány; nincs hallásveszteség: 0–20 dB
  • Enyhe hallásveszteség: 21–40 dB
  • Közepes hallásveszteség: 41–65 dB
  • Nagyfokú hallásveszteség: 66–90 dB
  • Súlyos hallásveszteség: 91 dB vagy nagyobb

A hallásveszteség gyakran befolyásolja beszédértési képességünket. Különösen a /p/, /k/, /f/, /h/ mássalhangzók, illetve az összes /t/, /s/ és /sz/ hang megértése okoz nehézséget, mivel ezeket hallásveszteség esetén nem halljuk meg.

A hallástesztekhez kapcsolódó gyakran ismételt kérdések

Miért van szüksége a gyermekemnek hallástesztre?

Több különböző oka lehet annak, ha gyermekének hallástesztre van szüksége:

  • Gyermekét kiszűrték az újszülöttkori (NHS) vagy az iskolai hallásszűrésen
  • Ön, szerettei vagy a gyermek tanára aggódik, hogy gyermeke rosszul hall, vagy nehezen követi az utasításokat
  • Gyermeke saját bevallása szerint rosszul hall
  • Gyermeke fülműtéten esik át
  • Gyermeke olyan gyógyszeres kezelést kap, amely befolyásolhatja a hallást

Milyen gyakran kell részt vennie a gyermekemnek hallásteszten?

Gyermeke hallásának állapota az idő múlásával változhat. Néhány hallásveszteség átmeneti és orvos által kezelhető, míg más hallásveszteségek maradandóak. Továbbá bizonyos típusú hallásveszteségek foka változhat (enyhülhet vagy súlyosbodhat), míg más típusú hallásveszteségek mértéke állandó. Ezért javasoljuk, hogy a hallásveszteséggel élő gyermekek legalább évente egyszer vegyenek részt hallásteszten, hogy tisztában legyünk a gyermek hallásának aktuális állapotával. Kisgyermekek esetén, vagy ha a hallásteszteket nem sikerült teljesen elvégezni, vagy az eredmény nem egyértelmű, több hallástesztre is szükség lehet egy évben.

Ki fogja elvégezni a gyermekem hallástesztjét?

Az átfogó hallásfelmérést egy képzett, csecsemőkkel és kisgyermekekkel foglalkozó gyermekaudiológus fogja elvégezni. Az audiológus áttekinti Önnel a felmérés eredményét, válaszol összes felmerülő kérdésére, és elmondja, hogy szükség van-e további lépésekre gyermeke hallásveszteségének felmérésével és kezelésével kapcsolatban, és ha igen, melyek azok.